Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

Az apadás 35%-át a betegségek következtében történt pusztulás tette ki. A másik ok azonban már az állattenyésztési ágazat egészét érintő új jelenség volt. A kisgazdák Tolnában is mindinkább a szarvasmarha-tenyésztést karolták fel a juhászattal szemben. A juhászat végül csak a német községekben maradt meg Baranya vármegyei tapasztalatokhoz hasonlóan. A gyapjúból ruhaneműt készítenek. Azonban a tolnai felügyelő azt is meglátta, hogy ez az önálló ruhakészítési folyamat is beszűkül majd, mert a tartás költségei lassan drágábbnak bizonyulnak, mint a kereskedelem árán beszerezhető ruházati cikkek. A tévedése azonban ott volt, hogy ennek a folyamatnak gyorsabb lezáródását gondolta. A német falvakban azonban korszakunkban mindvégig maradt a hagyományos öltözködés (gyapjú zokni, pacsker, harisnya, szvetter, kendő, takaró stb.).

36 Tolna vármegyében megvizsgált juhlegelőkkel kapcsolatban is tett észrevételt a felügyelő, az apadást indokolva. Már nagyon kevésnek tartotta a birkalegelőket, és a túlzsúfoltság természetesen a legkülönbözőbb negatív hatásokkal járt. 1929-1930 közötti juhállomány adatait nem fogadhatjuk el. Valószínű, vagy nem ellenőrzött számszaki hiba csúszott a jelentésbe vagy durva elírás. 1930-ban pl. 70 ezres fogyást mutat be egyik helyen, majd legalább hatvanötezres növekedést. Ugyanakkor a jelentés szöveges részében egyetlen megjegyzést sem találunk a változásra, ami újra alátámasztja e jelentés használhatatlanságát az 1929—1930-as évekre vonatkozóan. Helyesek azután az 1931., 1932. év adatai. E szerint az állomány a következőképpen alakult: 1931- ben a Tolna vármegyei juhállomány 71 144 darab, 1932- ben " 63183 darab.

37 A különbözet 7961 darab. Úgy véljük, ha a jelentés nem is indokolja a jelentős fogyást, mi elfogadhatjuk a helyi sajtó elemzését, amely szerint „... az igen gyenge takarmánytermés, a zuhanó gyapjúárak következtében a megrettent gazdák, nagy mennyiségben adják el birkáikat...". Röviden szólva, rendkívüli dekonjunktúra jelentkezett. Talán az erre irányuló utalás is reális, amelyet a felügyelőség a minisztériumnak tett. A birkaárak esése, s ennek következtében jelentkező valóságos pánik azzal a kedvezőtlen eredménnyel járt, hogy a gazdák és a társulatok igyekeztek nagyon olcsón megszabadulni juhállományuktól. Helyesen vetette fel a kérdést, mi lesz akkor, ha e dekonjunkturális állapotból ismét felfelé-ívelés következik? Akkor drágán vásárolnak újra?" Ennek azonban szintén volt ellenérve. A tolnai gazdák „... keserves tapasztalatokat szereztek a juhászaiból, talán egyik legnagyobb ráfizetéssel járó ágazata volt állattenyésztésünknek. Alig van ma olyan tényező, amelyik a legcsekélyebb mértékben is kedvezően hatna rá ...". Ma úgy tűnik - írta 1932-ben a Tolna Vármegye című gazdászati és társadalmi lap —, „hogy nincs megállás, a juhtenyészetnek Tolna vármegyében befellegzett.. Z'

38 Az 1933. évi felügyelői jelentés az újság gazdászati szakértőjének megállapításait látszik alátámasztani. A juhállomány 1932-ben 63183 darabról 1933-ra 50 836 darabra tovább csökkent. A csökkenés rendkívül gyors, a különbözet 12 347 darab volt. Az 1933. évi jelentésben megerősítést nyert az, hogy „... a csökkenés egyik döntő oka további kórok jelentkezésén túl, a gazdák azon törekvése, hogy eladják birkaállományukat, szinte megszabadulni igyekeznek valamennyitől.. Z'

39 36 Tolna vármegye gazdasági felügyelőjének különjelentése a mezőgazdasági állapotokról. 19-23. p. 37 Uo. 38 Uo. 1940. évi pótjelentés a mezőgazdaság helyzetéről, az állattenyésztésre vonatkozó IV., V. fejezetek. 39 Uo. 1932. évi összefoglaló jelentés irományai.