Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

1927-ben a gazdasági felügyelőség is arra az álláspontra helyezkedett, qmefy mentalitás nem is nagyon változott az egész korszakban, hogy a felfrissítést támogatni még szükséges, de új fajtával a baranyai állományt leváltani nem lenne rentábilis, továbbá sem objektív, sem szubjektív feltételei ennek nincsenek, nem is teremthetők meg ...". A szarvasmarha-tenyésztés országosan kiemelkedő eredményei nem is teszik szükségessé itt a juhászat emelését. A vármegye állattenyésztésének karakterét a marhatenyésztés, a tejtermelés adja meg. A meglévő legelőknek kizárólag a marhatenyésztést kell szolgálni.

27 A vármegye állattenyésztését irányító szervek, a húszas évek legvégén, ezzel lemondtak a juhállomány leváltásáról. 1928-ban nemcsak megállapította, hanem javasolta is egyben a mezőgazdasági albizottságnak Nemes Sándor királyi gazdasági felügyelő, hogy mivel Baranyában a jelenlegi juhállomány tenyésztése nem rentábilis, ezért minden erővel a takarmányneműket jobban értékesítő szarvasmarha- és sertéstenyésztést kell minden előnyben részesíteni... a lakossági szükségleteket szolgáló juhtenyésztés nemzetgazdasági haszna Baranyában olyan minimális, hogy csak a legszükségesebb ráfordításokat kell megadni.. Z'

28 A magára maradt juhtenyésztés fellendülésének elindulásához semmi esélyt nem adtak baranyai területen. 1930. évi gazdasági felügyelői jelentés az állattenyésztés felfrissítésének menetét nagy részletességgel adta meg összefoglaló jelentésében. E szerint a marhatenyésztési ágazatban, a felügyelőség javaslatára, a tenyészállatok beszerzésére (piros-tarka-simentáli) 94 170 pengőt adott a minisztériumi szakhatóság, kamatmentes támogatásként. A yorksiri sertésfajta tenyésztésére 43 207 pengőt, a vármegyei állattenyésztési alapból ugyanekkora összeget újabb 58 piros-tarka simentáli megvásárlására. Ezen akció során a juhászaira semmilyen összeget nem folyósítottak. Igaz, nem is akadt a vármegyében egyetlen tenyésztő sem, aki erre az előzetes megkérdezés után igényt tartott volna. A rühösség terjedése és a métely jelentkezése radikális intézkedéseket követelt volna. A fürösztésen kívül nem történt más védekezés, ami azt jelzi, hogy a felügyelőség még a korszerűbb gyógyításra sem gondolt és ezzel is jelezte szándékát, hogy magára hagyja a juhászatot, s az évi statisztika kötelező elvégzésén kívül alig foglalkozott az ágazat problémáival. A harmincas évek második felétől több tényező figyelhető meg, amely némi javulást hoz annak ellenére, hogy az állami és vármegyei állattenyésztési szakhatóságok nem támogatták a juhállomány fejlesztésének szorgalmazóit. Az ágazat ment a maga törvényei szerint, a gazdasági szabályozók jelentkeztek minden ágazatban, így a gyapjúárak emelkedése, a birkahús iránti kereslet erősödése arra késztette az 5-6 ezer juhval rendelkező birtokost, hogy nagyobb figyelmet szenteljen a közép-, vagy jobb minőségű gyapjú termelésére. Ugyanakkor igen kedveltté vált a vármegye területén a birkahús. A pecsenyebárányért 1936-tól négy-ötszörös árat fizettek. 1938-ban azt topasztal hatjuk, hogy a közkedvelt zombori tájfajta nagyobb termetével és nagy mennyiségű gyapjújával kiszorítja a régi „racka" és „cigája" birkákat. 1939-ben négy-öt legeltetési társulat a hegyháti száraz hegyi legelőkön 11 kos beállításával, vérfrissítéssel igyekezett állományukat (4650 db) feljavítani. Ez azonban szinte egyedi jelenségnek tekinthető, mert 27 MOL FM K. 184. Gf. 1927. évi jelentései a vármegyei mezőgazdasági alapok felhasználásáról, juhtenyésztés támogatásáról. 28 MOL K. 184. Gf. 1928. évi összefoglaló jelentés az FM részére. 45, 68-71. p.