Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

„... a tenyészkosok kiválasztásánál még a nagyobb állománnyal rendelkező gazdák sem törődtek a fajta ... kondíciójával, tisztaságával, korával stb. Még a köztenyésztésre szolgáló kosok beszerzésénél is csak az olcsóságot tartották szem előtt. Legtöbbször a juhászra bízták a kosok beszerzését, aki azután az olcsóságra figyelve igen silány kosokat használ fedeztetésre. Ez azután az egész állomány elkorcsosodását idézi elő ...". A szegényebb községekben egyedüli szempont az olcsóság volt, ami az állomány katasztrofális leromlásához vezetett a háború végére.

29 1942-ben egy alkalommal szerveztek olyan akciót, amely a leromló állomány javítását célozta. Tenyészirány nem volt a vármegyében, általában a „kevert gyapjas juh" és a „hegyi sváb juh" tenyészeteket találhatjuk ekkor, néhány faluban „cigája" tenyésztés dívik. A felügyelőség pécsi járási vezetője konkrét javaslattal állt elő. Szerinte intenzív kosakcióval a meglévő — a háborús konjunktúra miatt gyorsan megnőtt — állományt mégis fel kellene javítani és lehetőleg egy tenyészirányt meghatározni. Ezért elérte, hogy még a probléma felvetésének évében 20 fésűs gyapjas kos került kiosztásra. Az akció nagy érdeklődésre tartott számot. S az elfelejtett fajtafrissítés most reflektorfénybe került. Siklósi, pécsváradi és szentlőrinci községek sorra érdeklődtek. Az ottani juhtartó kisgazdaságok részére, 1943-ban ismét 23 darab 40 pengős kedvezményes vételár mellett, kitűnő állapotú kosokat juttattak. A minisztérium, látva a kedvező fogadtatást és érdeklődést, igen kemény elmarasztalásban részesítette a felügyelőség előbb nevezett járásainak vezetőit, mert nem korábban szorgalmazták a fajkosok beállítását. 1943-ban újabb községek jelentkeztek, azonban már csak alig felének sikerült koshoz jutnia. A háború pusztításai „oldották" meg mindazt, amit a rendkívüli nehéz objektív akadályok amúgy is nehezítettek. 1945 végén készült vármegyei állat- és vagyonösszeírás szerint a juhállomány 86% -a elpusztult.

30 Legelőkezelés Baranya megyében a két világháború közötti időszakban Somogy megyei legelőkkel szemben Baranyában a helyzet összehasonlíthatatlanul előnytelenebbnek mutatkozott. 1921-ben teljesen pesszimistán nyilatkozott az új gazdasági felügyelő jelentve, hogy „... nem látszik a vége annak az évekig tartó erőfeszítésnek, amely a megszállás miatt elhanyagolt baranyai legelők rendezéséért most megindult ... bogáncs, tüske elszaporodott, a csatornázás és a provizórikus vízelvezetés teljes szünetelése miatt a legelők nagy része alig használható, a fertőzés ellen semmilyen intézkedés nem tétetett a megszállás egész időszakában .. ,".

31 1924-ben némi javulásról számolt be, de még mindig olyan állapotokról tett jelentést, hogy a legelők ellátóképessége számításaik és ellenőrzéseik szerint alig 60%-os ...". 1924 végére legelófeljavítási tervet készítettek, amelyet a vármegye hagyott jóvá. Ezek tartalmazták mindazt, ami a legelők újbóli használatba vételére a minimum volt. Igy vízelvezetési árkocskákat, delelő kutak kitisztítását, vizük ellenőr28 Uo. 1941. évi jelentés. 16-31. p. 30 BML. Fóisp. biz. ir. sz. n. - 1945 október. 31 Uo. 1922.. 1924. évi jelentés részletei. 31-32., továbbá a 43-45. oldalak.