Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

A statisztikát összeállító gazdasági felügyelő ismét hangsúlyozta, hogy Baranya megye területén nem rentábilis a juhászat és lassan felhagynak vele. Nem is lehet olyan mértékben támogatni, mint Somogy vármegyében, vagy Tolna egyes kedvező fekvésű területein. 1926-tól, mint fenti táblázatunk mutatja, fokozatos csökkenés volt a jellemző. 1930-1931-ben a mezőgazdasági termények ára mélyre zuhant, a juhállomány vi­szont növekedett. 1930-ban: 55107 darabot, 1931-ben: 57 373 darabot számláltak. Ennek ellenére az 1931. évi állomány, mint látható, mintegy húszezerrel kevesebb, mint az 1924. évi. Igen érdekes, hogy leginkább a legelővel alig bíró német, sakác községek igyekeznek juhokat tartani. Legelő hiányában, a felügyelőség véleménye szerint, várható a teljes visszafejlődés. 1931. évi helyzetkép vizsgálata alapján a juhászatnak, mint ágazatnak a teljes instabilitásáról győződhetünk meg, ha a számok mögé tekintünk. A válság elmélyü­lése következtében, az értékesítési nehézségek miatt tovább csökkent az állomány száma. Ha 1922-1932 között nézzük az ágazat fejlődését, láthatjuk, hogy érzéke­nyen reagált minden gazdasági rezdülésre. Azt is megfigyelhettük, hogy a változás hullámzó ugyan, de mindig fogyással járt inkább, mint átmeneti emelkedésekkel. 1932-re, 1922-höz viszonyítva is nagy a mennyiségi hanyatlás. Tavasszal megtartott állatszámlálás szerint 48 500 darab juhot írtak Össze. 24 Azt is megfigyelhettük, hogy a juhtenyésztésben ugyanúgy, mint a szarvasmarha­tenyésztésnél, -az 1924., 1928., 1931. év jelentett fordulópontot. 1924. év tavaszán 77 297 darab juh volt. 1928-ig 52 277 darabra csökkent, majd 1931-ig 57 373 da­rabra emelkedett. Az 1933. évi állatszámlálás idején már nagy visszaesés tapasz­talható újra: 45 796 darabot írtak össze. Az ingadozás ugyanolyan gazdasági té­nyezőkre vezethető vissza, mint pl. a szarvasmarháknál. A finanszírozási helyzet, a szemestermény értékesítési változás stb. A juhállomány azonban állandóan csök­ken, mindig alacsonyabb mennyiségi szintről kezd átmeneti növekedést. A kon­junktúrák idején ennek az állománynak az aránylagos növekedése sohasem muta­tott a marha- vagy a sertésállománynál tapasztalható intenzitású emelkedést. A növekedés alacsonyabb szinten valósult meg minden alkalommal. A korábban már többször említett legelőhiány mellett újra és újra hangsúlyozták a legelŐ­minőség gyenge voltát és fertőzöttségét. Az egész Ormánságban pl. a falvak már a háború előtt felhagytak a juhászattal a fertőzés pusztítása miatt. „Az elmúlt években itt több figyelmeztető jel mutatta e legelők fertőzöttségét, a marhaállo­mány egy része is mételyes fertőzést kapott" - írta a gazdasági felügyelő 1933. évi összefoglaló jelentésében. 25 Az ormánsági mételyes marhákat csak a legradikálisabb hatósági intézkedések­kel lehetett az elhullástól megmenteni. E jelentésből végül arról is értesülhettünk, hogy juhászat Baranya vármegyében csak a dombos vidéken, a Mecsek lejtőin lehetséges. Igy mindenekelőtt a pécsváradi járás falvaiban és a hegyháti járás német és horvát falvaiban. A legeltetés azonban a legritkábban történik legelő­kön, mivel ilyenek nincsenek, hanem ,,... utak szélén, nagyobb árkok szélén, töl­téseken, tarlókon, vagy ott ahol lehet. Az okszerű szántógazdálkodás, a tarlóhán­tás azonban a juhokat a szántóföldről is kiszorítja..." - állapították meg a járási gazdasági felügyelők arra a kérdésre, hogy van-e esélye a baranyai juhászat fej­lődésének? Uo. 1931., 1932. évi összefoglaló jelentések. Különösen 19-21., 34., 62. oldalak. Uo. Különösen az 1935. évi jelentések 11—17. oldalai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom