Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

A juhászati ágazat fejlődése Baranya megyében a két világháború közötti időszakban A juhállomány alakulása Baranya vármegye 1918. november 14-től, az antant-szerb csapatok bevonulásától kezdődően 1921. augusztus 22-ig katonai megszállás alá került. A vármegyének Péccsel együtt óriási veszteségei támadtak. A magyar közigazgatás, így a mezőgazdasági irányítás helyi szervei vagy elmenekültek, vagy kiutasították őket a Tanácsköztársaság területére. A megszállás alatt, 1918-1921 augusztusa közötti időszakban, Sásdon alakult meg a kb. 30 községből álló csonka Baranya megyei adminisztráció, amelyet 1921 végén számoltak fel. A mezőgazdaság minden ágazata óriási visszaesést mutatott. A trianoni békediktátum azután elragadott Baranya vármegyétől 34 községet és a „Baranyai Háromszög"-et az SHS (Szerb-Horvát-Sloven) királysághoz csatolta. Igy a megye közel egyötödét végleg elvesztette. 1941-1944 között végrehajtott területi revízióval átmenetileg újra visszakerült Magyarországhoz, majd utána ismét Jugoszláviának ítélték. Ezek döntően befolyásolták az egész megyében a gazdasági élet alakulását, így természetesen az állattenyésztést is. 1921 novemberében megalakult Baranyai Gazdasági Felügyelőség egy éven át személyi problémákkal küzdött. Hetente váltották le a felügyelőket, mert mindegyikről kiderült, hogy a megszállás idején vagy a megszállókkal, vagy a szocialista városi és megyei vezetőséggel működött együtt. A megye kirablása miatt a lóállomány elpusztult, a rekvirálások következtében a marhaállomány az 1918 előttinek a 46%-ára csökkent. A legnagyobb veszteséget az jelentette, hogy a megszállók a világhírű fajtaállományt elvitték.

21 A juhászat, amely korábban sem tartozott a legfejlettebb állattenyésztési ágazathoz, szintén nagy pusztulásnak volt kitéve. A felügyelőség azonban már 1922-ben a felfrissítés megvalósítását szorgalmazta. A juhok száma gyorsan utolérte az 1918. évi mennyiségi adatokat. 1924-ben az 1923. évihez képest a juhállomány 15 228 darabbal volt több. 1923-ban köztenyésztésre 32 086 anyajuhot, 735 darab kost írtak össze. Ugyanakkor azonban 693 olyan kost is feltüntettek, amelyeketicöztenyésztésre alkalmatlannak minősítettek, noha évek óta tenyésztésre használták! Az 1924. évi összefoglaló jelentésben a felügyelőség lehangoltan állapította meg, hogy minden állattenyésztési ágazatban, a megszállással járó három esztendő pusztulása nem volt pótolható, és különösen a juhászat mutat fel nagy negatívumokat, mert a fajta tenyésztéshez szükséges feltételek lassan valósulnak meg ...". Áttekintve 1921. október és 1924. június között a juhtenyésztésre vonatkozó, sajnos viszonylag kevés adatot, megállapíthatjuk, hogy Baranya vármegyében kiforrott tenyészirány nincsen. Az állomány számbelileg gyengén növekedett, majd csökkent: 1921-ben 69 876. 1924-ben 77 297 darab juhról voltak adataik. A fejlődés lassú és bizonytalan. 1925-ben 74 793-ra esett vissza a megyei állomány. Nagy a különbség a különböző gazdaságokban az állattenyésztési ágazatok fejlesztési perspektíváit illetően is. A kisgazdaságoknál országos hírű és színvonalú a marhatartás, a simentáli mellett a bonyhádi vörös-tarka tájfajta dívott, és a tejtermelésben kiemelkedő eredményeket értek el. A juhállományban egy nemesebb fajtával való cserére lett volna már korábban szükség és ez lett volna a tartós fejlődés útja. Véleményünk szerint azonban 1918-1924 között még a felügyelőség sem vetette ezt fel. Egy kicsit azért 21 BML Szerb alispán általános iratai. 6459/1921.