Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

is érthetetlen, mert ugyanakkor Somogy vármegyében már 1924-ben egyik legfontosabb távlati feladatként fogalmazták ezt meg. 1925-ben végre a baranyai egyesületi jelentés évi elemzésében is helyes következtetés látható: „... a juhtenyésztés a kisgazdáknál egy nemesebb fajtával való lecserélés árán fejlődhet csak tovább ...". A baranyai gyengébb minőségű gyapjúval csupán háziipari cikkek (pacsker, kendő stb.) előállítására alkalmas fonalat lehetett nyerni.

22 Az 1927. évi elemzés fő tárgya a megyei juhtenyésztés helyzete volt. Megvizsgálták a legelőket, az egész ágazat rentabilitását, a kereskedelemben az értékesítési lehetőségeket. A járási felügyelők jelentései alapján azt a véleményt alakíthatjuk ki, hogy nincs nagy jelentősége a baranyai juhtenyésztésnek. A tenyésztés objektív feltételei hiányoznak, mindenekelőtt a nagyobb kiterjedésű száraz fekvésű legelők. A községek 34%-a egyáltalán nem rendelkezik juhtenyésztésre alkalmas legelőkkel. Mindezek ellenére, a háborút követően gyarapodott a juhok száma, amelyeknek a gyapjúját a háztartásokban önellátásra alkalmas szálanyag nyerésére használták. A középminőségű gyapjú természetesen nem volt alkalmas a nívósabb belső piacra és az exportra egyáltalán nem jöhetett számításba. Baranyában pl. a háború előtt, de 1921-től vizsgált időszakban is szinte ismeretlen volt a fejőjuhászat. Mivel valóban úgy látjuk, hogy nem volt rentábilis az ágazat, minden számítási anyag, ami a járási felügyelőktől befutott, ezt bizonyítja, ezért nem csodálkozhatunk, hogy a juhászattal felhagytak és mind erősebben a szarvasmarha-tenyésztésre tértek át minden birtokkategóriában. Ezt látszik bizonyítani a felügyelőség állatösszeírási összesítője is 1926-1927 között. 1926-ban 79 806 darab, 1927-ben 62 236 darab a juhállomány. A juhászatot leginkább a baranyai nedves, mocsaras legelők miatti „métely kór" sújtotta, amely viszont Somogy megyében alig jelentkezett. Az összállomány pénzérték csökkenésének a kiszámítására is vállalkozott a felügyelőség. E szerint a juhállomány értékének csökkenésében „... a kedvezőtlen gazdasági viszonyok 82%-ban, a változott gazdasági viszonyok (előre nem látott jelenségek!) 2%-ban, állategészségügyi viszonyok 16%-ban hatottak negatíve...". Az értékveszteség ebben az ágazatban csak döntő tenyésztési irányváltoztatással lett volna csökkenthető.

23 A vármegyei állatállományról bővebb jelentést 1928-ban foglaltak össze. Valamennyi ágazat pozitíve fejlődött. Egyedül a juhászat mutatott fel igen jelentős újabb visszaesést. 1927-ben: 62 236 darabról 1928 végére, a tavaszi ellesi eredményekből megerősödött fiatal szaporulatot is beszámítva: 53 277 darabra esett vissza az állomány. 1928-ban az apaállatok vizsgálatáról elkészített statisztika is mutatja a fejlődés korlátait. A kevert-gyapjas tenyész irányú állományból, saját apaállattal nem bíró tulajdonosok száma: 22 628 volt. 467 apaállatot írtak elő. 467 került vizsgálat alá és 105 darabot kellett kiselejtezni. Köztenyészetre jogosító igazolványt 362 tenyésztő szerzett. A gazdasági világválság kitöréséig terjedő időszak juhállományának alakulását vizsgálva Baranyában is azt tapasztalhatjuk, ami országosan is jellemző volt. 1924-ig növekvő volt az állomány, pótolni igyekeztek a szerb megszállás és a háború veszteségét, majd az 1926-ot követő időszakban csökkenés tapasztalható. A tavaszi állatszámlálások után az állomány a következő: 22 MOL FM K. 184. Gf. jelentései Baranya vármegyei juhászatról. 23 MOL FM K. 184. Gf. jelentései. Baranya vármegyei 1925-1926-1927. évi jelentései.