Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

gyi svábság betelepedésére nyúlik vissza ...". Megfelelő tőke megteremtésével a jerkebárány-akció tényleges megvalósítása volna kívánatos. Erre azonban tárgyalt korszakunkban nem került sor.

15 Lege/ő és /ege/őkeze/és Somogy vármegyében a két világháború közötti idő' szakban Rendkívül figyelemre méltó, hogy a vármegyei legelők ügyében — bármennyire is az állattenyésztés alapkérdése volt - csak 1925-ben tért ki a felügyelőség először jelentésében. Véleményük szerint, a közlegelők rendkívül elhanyagolt állapotban voltak. Az 1923-1925 közötti három évig folyó legelő felülvizsgálatokkal magyarázható, hogy ennek írásbeli nyoma csak ilyen későn lelhető fel. A járási gazdasági felügyelők 1926-ra a vármegye valamennyi legelőjét megvizsgálták és a jelentésükben a következőket írták: „...vízelvezetés a legkisebb mértékben sem oldódott meg, a bokroktól és káros növényzettől nincsenek megtisztítva. Legelőfeljavítási munkálatokat 1926-tól kezdve rendelt el csak a vármegyei mezőgazdasági adminisztráció ...". 1927-ben, a felügyelőség kérésére, a járási főszolgabíróságok rendeletet adtak ki a falusi közlegelők feljavításáról. Legtöbb helyen lecsapolásokat végeztek. Megszűntek a „. . . vízállásos területek, állategészségügyi szempontból javultak a vármegyében a közös legelők .. .".

16 1928- ban további javulást regisztráltak a jelentések. A közös legelők gondos kitisztításával, tüskés bokrok és egyéb káros növények rendszeres eltávolításával javultak a viszonyok. A közlegelők ellenőrzését, feljavítását alispáni rendeletekkel sikerült a felügyelőségnek elérnie. Kemény rendeletekkel megakadályozták azoknak a községeknek az állatkihajtást, akik ezeket a munkálatokat nem végezték el időben. Jelentős számú községben a legelők fásítási programját végrehajtották. Legeltetési társulatokkal képzelték elvégeztetni a legelők feljavítását, tekintettel arra, hogy 1920-1928 között az állam egyetlen fillért sem adott legelőjavítási munkálatok elvégzésére. 1920-1928 között 54 legeltetési társulat alakult. Lényegében ezek hatósága területén fejlődött a legelők rekonstrukciós folyamata. Biztatónak tűnt újabb legeltetési társulat alakításának bejelentése. 1929- ben újabb 21 községben alakult meg legeltetési társulat. A feljavítási munkák gyors haladásáról tett említést a felügyelő. 1930- ra már 108 legeltetési társulatról vannak adataink. A minisztérium nyilván méltányolhatta a felügyelőség és a vármegyei alispáni hivatal erőfeszítését a legelők feljavítására, mert ugyanebben az esztendőben legelői kutak létesítésére 11 társulatnak államsegélyt folyósított e célra. Ugyanakkor engedélyezte az összegek felhasználását feljavításra is.

17 15 Nincs okunk a megállapítást kétségbe vonni, de mivel azok az elemzések nem hivatkoznak konkrét községre vagy nevekre, óvatosan kell tudomásul venni. További kutatással ez pontosítható. 10 A legelőkre vonatkozóan a gazdasági felügyelők 51 db jelentéséből merítettünk. A tenyésztés fejlesztésének alapvető kérdése a vérfrissítés volt. Nagymértékben javították a legelőket 1921-1941 között. Előtte olyan alacsony szinten álltak, hogy nemcsak a marha- és sertéstenyésztés igényes legeltetési kritériumait kérdőjelezték meg, hanem a viszonylag igénytelenebb birka legeltetését is. A fertőzöttség vizsgálata tudományos eszközökkel csak 1931-től következett be, amikor is a felügyelőség, mielőtt bárhol használatba vettek legelőt, mintákkal mikroszkopikus ellenőrzést tartott. 17 MOL K. 184. Gf. 1930. évi összefoglaló jelentése.