Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - KIRÁLY ISTVÁN: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Baranya megyében 1848 és 1944 között

tekintélyes területeket szakítottak ki és ezt a területet elzárták a paraszti gulya előtt. Az ötvenes évektől tartó jó gabonakonjunktúra arra késztette a parasztságot is, hogy minél nagyobb területet vessen be gabonával, és ez is a szárazabb legelők és rétek területének a csökkenését okozta, ami természetesen visszahatott a szarvasmarha-állományra. A múlt század 70-es évtizedében beállott szarvasmarha-létszámnak a csökkenését még az okozta, hogy a keleti marhavész is tizedelte ebben az időben az állományt. Keleti Károly, a kor neves statisztikusa észrevette azt is, hogy a megszűnt robotszolgáltatás után a parasztság a mezőgazdasági vontatásban egy erőteljes változtatást hajtott végre; az ökörigát gyorsan eladta és helyette fokozatosan lovakat állított be. Ez a jelenség elsősorban dunántúli jelenség, mert a Nagy-Alföldön egészen a századfordulóig még nevelt a parasztság ökröket. Mindez természetesen összefüggésben volt azzal is, hogy a Dunántúlon a közös legelők aránylagos területe még 1848 előtt is kisebb volt, mint az Alföldön, ezért az elkülönítés után az ökörnevelésnek a fő területe, a közös legelő már nem tette lehetővé az ökrök zökkenőmentes felnevelését. Nem is szólva a lófogatok azon előnyéről, hogy a vontatásban gyorsabbak és ügyesebbek, mint az ökrök. A földjének tulajdonosává vált parasztnak már az volt érdeke, hogy munkája gyorsan menjen végbe, nem úgy, mint 1848 előtt, amikor az úr dolga nem volt sürgős; arra jó volt a lomha ökör is.

35 Hazánkban az utolsó nagyobb méretű keleti marhavész 1872 körül zajlott le.

36 A hatósági intézkedések miatt, amit a keleti marhavész behurcolása ellen tettek, még később is éreztette a hatását a szarvasmarha-tenyésztésre. ,,Jószágtenyésztésünk egyik égető pontját képezi azon körülmény, miszerint a folyamatos határzárak miatt vásárképes áruinak a piactól távol maradni kénytelenülve vannak. E túl szigorú intézkedésnek okát már csak azért sem találjuk, mert nálunk a marhavészre vonatkozó intézkedések a leglelkiismeretesebb pontossággal lesznek foganatosítva."

37 A 70-es évtized után újra szaporodott Baranya megye szarvasmarha-állománya. A megyei Gazdasági Egyesületben is egyre jobban felismerték, hogy a parasztság számára milyen nagy jelentőségű az állattenyésztés, és hogy a parasztgazdaságoknak távolról sem hozott olyan prosperitást a gabonakonjunktúra, mint a nagybirtokoknak. „A búzatermelés térileg megszorítását mindenesetre előnyösen pótolná a jószágállomány szaporítása s ennek kapcsán a takarmány- és szemtermelés közötti helyes arány életbe léptetése. Emellett a legelők feltörése s az egyes szántóföldeknek a végtelenig való eldarabolása egyáltalában a jószágtenyésztés hát35 Az itt leírt tényeket elemző Somogy megyei vonatkozásokra utalok azzal, hogy az olvasó figyelmét felhívom az alábbi tanulmányomra: Király István: Somogy megyei lótenyésztés. In: Somogy megye múltjából. Kaposvár. 1982. Szerk.: Kanyar József. 216-221. I. Sem a terjedelem, sem a kijelölt téma nem engedi, hogy tételesen kifejtsem ennek a történeti folyamatnak a Baranya megyei megjelenését, majd talán más helyen és alkalommal erre is egyszer mód nyílik, ezért itt az olvasó figyelmét az analógiára hívom fel. Azt azonban nem hallgathatom el, amit az egyik kortárs így írt le: Baranya megyében a lótenyésztés a középen jóval felül is emelkedik." Keleti Károly: Hazánk és népe. Bp. 1889. 121. I. 36 Bezerédi-Szilassy: Mezőgazdasági lexikon. Bp. 1920. A keleti marhavész címszónál. Arra vonatkozólag, hogy a keleti marhavész utolsó pusztítása alkalmával Baranya megyében milyen károkat okozott, a gazdasági egyesület egyik jelentése utal: a szarvasmarhatenyésztésben is kiszámíthatatlan károkat okozott a keleti marhavész." BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1873. 2. sz. irat. 37 BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1880. „Az állattenyésztés ügyében" című számnélküli irat.