Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - KIRÁLY ISTVÁN: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Baranya megyében 1848 és 1944 között

rónyáro van."

38 Egy másik iratában a Gazdasági Egyesület a tagosítást ajánlja, hogy gátat lehessen vetni a mértéktelen gabonatermesztésnek.

39 Már a 80-as évek elején, az akkori baranyai gazdaságpolitikai vezetők felismerték az állomány növelésének fontosságát, csak a helyes utat még nem tudták kiválasztani. Ugyanis a szürke magyar marha további tenyésztésével akarták elérni az állomány számának emelkedését. ,,A jelleget tekintve minden habozás nélkül a fehér szarvasmarha elfogadását véljük célirányosnak."

40 Csakhogy ebben az időben a paraszti szarvasmarha-tenyésztésben az ökörtartás háttérbe szorult, a szürke magyar marha pedig erre volt elsősorban alkalmas, következésképpen a parasztok figyelme elfordult ettől a fajtától, amit a hivatkozott irat még „fehér marhának" nevezett. A Gazdasági Egyesületben tevékenykedő nagybirtokosok

41 csak azt tapasztalták, hogy az ökörnek való szürke magyar marha beszerzése mind nehezebbé válik.

42 Mégis az állattenyésztés és benne a szarvasmarha-tenyésztés lassú átalakulását tapasztalták, ami végsősoron az 1848-as társadalmi átalakulásnak volt a következménye. Az 1870-es évek előtt virágkorát élő juhászat lassan szorult össze. „A gyapjú árának apadásával szemben megyénk juhászata mindinkább kisebb térre szorult jelentőségével jószágtartásunk keretében. Szórványosan fordulnak ugyan még elő egyes juhászatok, melyek létszáma azonban folytonos apadás alá esik."

43 De nemcsak az állattenyésztés átalakulása indult meg ebben az időben, hanem kezdett megváltozni a nagybirtok gazdálkodása is. A 70-es évek elejére a gabonatermesztés területén visszaszorult a részes művelés vagy feles művelés. Erről így írtak: „A házi kezelés mindig célirányosabb lévén, szemben a részmívelésse!.. ."

44 A már 1848 előtt és után részes művelésbe adott földesúri földeket kezdték visszavenni. A házi kezelés azt jelentette, hogy percentes gazdatiszteket, cselédeket kezdtek szerződtetni. Országszerte ez az évtized, amikor a magyar agrárproletariátus kialakulása igen markáns vonásokat vesz föl. Mindennek a „házi kezelés" ad nagy lökést. Még ugyan a Baranya megyei földbirtokosok nem tudják eldönteni, hogy a régi típusú, bentkosztos cseléd, avagy a szerződéses cseléd lesz-e a számukra jobb megoldás,

45 de a mezőgazdaság tőkés átalakulásának két igen fontos jellemzője már megjelenik: a részes művelésről a „házi kezelésre" történő áttérés, valamint az uradalmi cselédek tömeges alkalmazása, aminek igen jó jogi kifejezője az, hogy 1876-ban megalkották a cselédtörvényt. 38 Uo. 39 BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1881. 84. sz. irat. Egyik körlevelében az egyesület alelnöke, Nádossy Kálmán írta: „Az egyoldalú gabonatermesztés ellenébe égetően szűkségessé vált a jószágtenyésztés melegebb felkarolása s így a kettő közötti helyes arány behozatala nem pusztán dívó és hangoztatott tétel, hanem egyúttal létfeltételünk egyik tényezőjét képezi." BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1880. 51. sz. irat. 40 BML Gazdasági Egyesület iratai. 1880. 1. sz. irat. 41 A Baranya megyei Gazdasági Egyesület tagsága az indulás pillanatában kizárólag nagybirtokosokból és nagybérlőkből állt. ,,... igen gyéren van képviselve a közbirtokosság és a gazdasági bérlők azon osztálya, mely maga a gazdászat vezetésével foglalkozván..." BML Gazdasági Egyesület iratai. 1873. 2. sz. irat. 42 „Az érintett jellegnek (a szürke magyar marhának - K. I.) megfelelően megyénkben szórványosan találkoznak ugyan beszerzési források; a szükségletekkel szemben azonban mindegyre elégedetlenek." BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1880. 1. sz. irat. 43 Uo. 44 Uo. 45

BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1880. 1. sz. irat. „A szegődményes cselédek minden körülmények között sokkal megbízhatóbbak lévén, a bennkosztosokkal való felcserélése éppen nem mutatkozik előnyösnek." Úgy látszik, hogy a bérekre fordítható tőkehiány okozta a nagybirtokosok bizonytalanságát abban, hogy melyik cseléd nekik a jobb.