Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

a) Első és fő teendő volna az ipari és kereskedelmi cikkeknek a mezőgazdaság terményeivel való egyenlegbe hozása. Mert arra a közeljövőben számítani nem lehet, hogy a mezőgazdasági termények piaci árai emelkedni fognak, tekintve azt, hogy erre a világpiac javulása lehetne csak jótékony hatással. Azonban a népek egymás iránti bizalmatlanságának, a lehetetlen békeszerződések adta igazságtalanságok megszűnését hiába várjuk. Teljesen magunkra vagyunk tehát utalva és ezt a magunkra utaltságot kell akként kezelni, hogy minden társadalmi réteg egyenlő igazságban részesüljön a jövő megélhetést illetőleg is. b) Hogy pedig az egyenlő igazságos elbánás elve minden vonalon érvényesüljön, szükséges a közterhek igazságos megállapítása is. Sajnálatos dolog, hogy a magyar gazda az adóját még mindig az 1928. évi adóalapon fizeti. Az 1928. évi adóalap a 35 pengős búzán, 27 pengős árpán és 30 pengős tengerin épült fel. A bortermő vidékeken, mint például Nagyharsány község is irtó magas adóalapja van a szőlőknek és nyögtük éveken át a borfogyasztási adót, a szőlők fönntartásához szükséges óriási kiadásokat. Ezzel szemben évről évre romlott a borok piaci ára, mert fölvevő piacainkat elvesztettük, úgy, hogy az 1 pengős borokat 20 fillérért kellett elvesztegetni, mely árak a termelési költségeket sem födözték. Ma tehát ott tartunk, hogy a magyar gazda képtelen az adóját megfizetni. Nem is szólva arról, hogy rettenetes teherként nyomta az adózót a magas adók mellett azok túl magas kamatai is. Mert mit láttunk? Míg az állam megállapította, hogy a magánhitel keretében mily magas kamatot lehet szedni, vagyis 7-5%-ot, addig most a legutóbbi időkig is az állam 12%-os kamatot szedett a szerencsétlen adózóktól, mintha azok okai lettek volna annak, ha nem tudták adótartozásaikat idejére megfizetni. c) Okvetlen szükségesnek tartjuk a gazdaadósságoknak mielőbbi rendezését, mert már a 12-ik órát is túlléptük. A magyar gazda feje fölött ott lóg Damoktes kardja és csak a bankosok kegyelmétől függ még ezideig, hogy reá nem esik és végképp ki nem húzzák lába alul őseiktől örökölt és véres-verejtékével, becsületes magyar munkájával fönntartott földjeit. Mi sem akarjuk azt, hogy a könnyelmű, lump emberek hozzájuthassanak olyan előnyökhöz amit meg nem érdemelnek, azonban akkor mikor az illető gazda jóhiszeműen befektetéseket eszközölt a gazdaságában, melyektől talán el is állott volna, azonban maguk a bank emberei valósággal terrorizálták, hogy pénzt vegyenek föl, leírván ezen pénzfölvétel nagyszerű előnyeit, továbbá mikor az adófizető magyar gazdának már évek óta kellett fölvenni takarékokban a pénzt, hogy adófizetési kötelezettségének eleget tehessen, akkor elvárjuk azt, hogy a bankadósságok is leszállíttassanak arra a szintre ahol a föld értéke van. Hiszen a bank valamikor csak a földérték 1/3-ig adott kölcsönt. Most pedig az a helyzet, hogy az 1/3-ad kölcsön felét sem éri meg a föld. És számításba kell venni azt is, hogy valamikor a szerencsétlen adós 16-20%-os kamatot fizetett éveken át a bankoknak, melyek a nagy nyereségek folytán csak növelhették vagyonukat. Kívánságunk tehát az, hogy a bankadósságok szállíttassanak le olyan arányban, mint amilyen arányban megváltozott a kölcsönfölvétel óta a kölcsön összege és a földbirtok értéke, továbbá a termények áraiban való érték különbség. Mert, ha ma nem bírjuk fizetni csak magát a közterheket, természetes dolog, hogy az adósságok kamatait még kevésbbé bírjuk fizetni. Nem kívánjuk a teljes kamatmentességet élvezni, azonban legalább 5 esztendeig ne legyen több a kamat, mint 4—5%. Természetesen, ha valaki pontosan fizeti a kamatot, ne legyen kitéve az ügyvédek és végrehajtók állandó zaklatásának, hanem egy hoszszabb nyugvás! idő adassék az adósnak, míg abba a helyzetbe jut, hogy a tőkére is tud törleszteni. Megjegyezzük, hogy itt nincsen semmiféle áthidaló kísérleti munka, itt radikálisan meg kell a kérdést oldani,, ha nem akarjuk azt, hogy a magyar gazda örökös robotos munkása, rabszolgája legyen a bankoknak. d) Ha az ipari és kereskedelmi cikkek árai leszállnak a mezőgazdasági termények áraihoz, minden nehézség és személyi kár nélkül megoldható a tisztviselői fizetési kérdés is, mely fizetéseket szintén ezen színvonalra kell lehozni. Első föltétel azonban, hogy végrevalahára az álláshalmozásnak a megszüntetése ne csak ígéret legyen. Allapíttassék meg egy legmagasabb megélhetési összeg és legalacsonyabb megélhetési alap. Ezek közé soroztassanak be a tisztviselők. e) Az ipari és kereskedelmi cikkek árainak a mezőgazdasági termények áraihoz való