Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SIMON V. PÉTER: Baranyai mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán
nyugtatta: A MOIB rendeletének, a csend- és vagyonbiztonságnak eleget fognak tenni, a zsidóüldözésnek véget vetnek. 24 Úgy is lón. Alig ültek el a megyeszékhely nyugtalanító mozgalmai, máris parasztmegmozdulások hírét vette a főispán, főispáni helyettes és első alispán nélkül minden helyi felsőbbség hiányát nélkülözni kénytelen Perczel Imre. A riadalomra a szentlőrinci járás adott okot, ahol több község is úgy vélte, hogy a közép- és nagybirtokosok földrablásait akkor sem vehetik tudomásul, ha azt évtizedeken át szentesítette az úriszék és a felsőbb bíróságok gyakorlata. 25 Az sem tartotta vissza a parasztokat, hogy kívánságaik előadásának idején már megfogalmazódott, néhány nap múlva pedig napvilágot látott az a törvény, amely kimondotta, hogy a majorsági birtokok és jobbágygazdaságok között jogérvényesen lezárt perekben újabb keresetnek és fellebbezésnek helye nincsen. 26 Igy történt, hogy Bicsérd parasztsága - 1200 római katolikus magyar lakos a pécsi káptalan földesurasága alatt - kijelentette, hogy az úrbéresekre nézve kedvező változások ellenére a „felsőbb helyen is jóvá hagyott elkülönözött legelői viszonyban magukat alkalmazni... egyáltalán nem akarván,... a bíróilag történt elkülönözést tovább nem tűrhetik, az egész legelőt elfoglalandják, az uraság birkáit onnét kiszorítva". Bár az alispán deputációt menesztett a lázadó község lecsillapítására, s maga elé idéztette a józanabbnak ítélt bicsérdieket. az engedetlenség átragadt a járás más községeire is. Hasonló követelést támasztott Baksa - 550 r. kot. magyar lakos, földesúr a gróf Batthyány család -, továbbá Kákics - 400 református magyar lakos, földesúr a gróf Batthyány család - lakossága. A másodalispán jelentéséből kitűnik, hogy Bakonya helység lakosai - 600 r. kat. magyar lakos, földesúr a pécsi káptalan —, „nem csak az úri tartozást nem teljesítik, de sem a megyei közmunkára tovább kiállni, sem a lelkészi tartozásaikat teljesíteni nem akarják". A pécsi járás két faluja, a pécsi püspökség birtokaihoz tartozó, 500 r. kat. horvát által lakott Szalánta, valamint a káptalan birtokát képező 600 r. kat. lakosú Patacs lakói a lelkész járandóságát tagadták men, illetve az uradalmi erdőben levágott fa eladását gátolták. 27 Baranya úrbéres lakossága a szomszédos zalai, somogyi és tolnai néphez hasonlóan a művelhető földterület viszonylag magas hányadát mondhatta a magáénak. A 255 552 lakos, kik között csak 3405 nemes akadt, mindösszesen 948 031 magyar holdon gazdálkodott. Az úrbéres telkek száma 11 989 volt, egy telekhez az osztályonkénti besorolás szerint 22-24-26 magyar hold szántó, valamint 8-10-12 hold kaszáló rét tartozott. Az 1848. április 11-én hatályba lépő iobbágyfelszabadítási törvény ebben a megyében 288 000 magyar hold szántót és 80 000 magyar hold rétet adott a jobbágyparasztság tulajdonába, azaz a szántóknak 61, a réteknek 82, az egész birtokállománynak pedig 39%-át szabadította fel az úri terhek alól. 28 Nem csoda hát, hogy a lakosság többsége elégedett volt a bekövetkezett változásokkal, s ha egyáltalán panasszal élt, úgy elsősorban múltbéli sérelmeit adta elő, vagy a kiterjedt szőlőskertekre való tekintettel a kormányzat abbéli intézkedését várta, hogy a szőlődézsma és hegyvám is mihamarabb eltöröltessék. 24 Ld. 19. sz. 23 Vö. erre Rúzsás, i. m. 140-205. o. 26 1848. évi X. tc. 1. §. Közli Magyar Törvénytár, 1836-1868. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1896. 233. o. 27 Perczel Imre másodalispán a MOlB-hoz, Pécs, 1848. ápr. 5. MOL. MOIB. ir. 1848: 232. sz. 28 Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp., 1951. 79. o.
