Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Földesúr, robot, jobbágyterhek, jobbágysorsok a Pécs környéki bosnyákoknál

össze 7 gazdát találunk, akik robottal nem tartoznak.

34 A nyilvántartott robotról nem derül ki, hogy azt a jobbágyok miért nem tudták teljesíteni, vagy felmentést kaptak-e alóla, mert elemi csapás érte őket, de továbbra is számontartották. Robot és minden adó alóli felmentést csak súlyos tűzesetkor kaptak. A földesúri szolgáltatásokon kívül kötelezték őket, hogy a plébánia és az iskola földjét is műveljék. Az 1729-es egyházi látogatás során a szalántai jobbágyokról azt írják, hogy a plébánosnak nem hajlandók szántani és vetni.

35 Ez azonban nem azt jelentette, hogy az egyház mindenkor elnézte nekik: a földesúr közbenjárásával arra kényszerítik őket, hogy a földjüket műveljék. A „mester" (tanító) fél telkét szintén a jobbágyok művelték. Egyedül Szalánta és Németi váltja meg pénzben. De néhány év után arra kényszerítik őket, hogy a megváltáson kívül a tanító földjét is műveljék. Miután kijelentik, hogy a továbbiakban sem hajlandók a földet művelni, két pandúrt kirendelnek, akik erőszakkal megkötözték a templomból kijövő férfiakat.

36 Ezenkívül a plébánia, a tanító és az iskola fáját évről évre az erdőben ingyen vágták, és azt haza is szállították, majd az udvarban összerakták. A község egyéb költségeit a gazdák megosztva közösen viselték. A roboton felül az uradalom: búzából, rozsból, kétszeresből, árpából, hajdinából, kölesből, zabból, kukoricából, burgonyából, káposztából, babból és a többi aprómagokból, borból, valamint gidából és bárányból követelt szolgáltatást. A méhdézsmát pénzzel is megváltották, de a gidát és a bárányt is; voltak évek amikor a káposztát a bólyi uradalom csak pénzben kérte. A dézsmát a jobbágyok kötelesek voltak a saját zsákjaikban elszállítani, a bort pedig a saját hordóikban, amit sok esetben nem kaptak vissza. A bólyi uradalom bordézsma szedéskor a 11 udvardi gazdától elvett hordókat egy év után sem adta vissza, de a három éve elvitt hordók még mindig Ócsárdon voltak, pedig többször kérték az ispánt, hogy szállítsák vissza. A hordókat csak a megye közbenjárására kapták meg.

37 A roboton és a dézsmán kívül az adó is a jobbágyokat sújtotta. Különösen a hadiadó változott állandóan. A katonák falvakba történő kihelyezésével kapcsolatban igen sok volt a visszaélés. A katonák és a lovak ellátását az előírás szerint az összeszedett hadiadóból kellett volna rendezni, de gyakran természetben is kérték. Ez mindig a piaci árak függvénye volt: olcsó terményárak esetén pénzben fizették a kihelyezett lovak takarmányellátását, ha az árak magasak voltak, akkor természetben kérték. Ilyenkor minden megkérdezés nélkül az egész falura kivetették a zab- és a szénaporciókat, amely ínséges esztendőben igen érzékenyen érintette őket. Nem egy esetben a természetbeli járandóságot is beszedték, de a hadiadót is befizettették velük. A katonák és a lovak után a térítést gyakran „elfelejtették", vagy csak a beküldött panasz esetén rendezték. Szalánta község 1807-ben könyörög, hogy 3 hónapra kihelyezett 3 katona és lovak után járó 21 forint 24 krajcár térítést még mindig nem kapták meg. Kérésüket azzal igyekeztek elutasítani, hogy a kihelyezésük előírás szerint történt. Ellátásukról szintén nekik kell gondoskodniuk. A kiadott költségeket a községnek nem ismerték el, de jóvá sem írták.

38 A katonaság ide-oda szállításához is a jobbágyok igásállatait vették igénybe, akiknek nem lehetett nemet mondani, mert a megtagadás következményekkel járt. Az utólagos elszámolást pedig az adatok szerint nem fogadták el. A megye a benyújtott panaszok tárgyában nem tett semmit. Az udvardiak írásban értesítik 34 BmL Bu. 3. 1838. 35 PpL CV 1729. 20. :!G BmL Ai. 4671/1847. 37 BmL Ai. 2225/1845. 38 BmL Ai. 807/1810.