Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

— Pécsett Hl. a pécsi egyházmegyében Scitovszky János püspök 1845-ben megalapította a ,,Pécsegyházmegyei Tanítók- és Éneklők Nyugdíjintézetét", melynek kezdő, igen szerény alaptőkéjét főleg egyházi személyek adták össze. Azok a tanítók, akik beléptek a nyugdíjintézetbe, évi fizetésük 1%-át fizették be, s ennek fejében 30 évi tanítás ill. szolgálatképtelenség esetében 150—200,- Ft évi nyugdíjra volt kilátásuk. Ez a nyugdíjintézet 1851-ben kezdte meg a nyugdíjak kifizetését, de az alacsony alaptőke miatt ennek összege csak 20-35 ill. 50,- Ft, a tanítóözvegyeknek pedig ennél is kevesebb volt. Kutnyánszky József, a már idézett cikk szerzője, ennek okait abban látta, hogy „fájdalom, sok tanító sajnál pár nyomorult forintot ide befizetni." Kevés a belépő, mivel a tanítók közönyösek, bizalmatlanok, nem ismerik az alapszabályzatot, — pedig a nyugdíjjogosultak száma „ijesztően nő". Ezért javasolta, hogy tiltsák meg a be nem lépőknek a nősülést, mivel ezek erkölcsileg éretlenek arra, hogy leendő családjuk jövőjéről gondoskodjanak; a be nem lépő altanítóból ne lehessen főtanító és a „tanítói tanácskozmányokon" a kerületi esperes pellengérezze ki őket. Kutnyánszky radikális javaslatait és a nyugdíjintézet alapszabályát Szombathy Ignác, volt pécsi tanító, aki akkor már a fővárosban működött, élesen bírálta a folyóirat következő számában. Kifogásolta azt, hogy a nyugdíjintézetben a tanítóknak nem volt képviselete. A polémiát a lap szerkesztősége 1865. április 10-i számában zárta le a következő főbb megállapításokkal: Az alapszabályzatot minden tanító megkapta, észrevételeiket meghallgatták, a nyugdíjalap jó kezekben van. A Szombathy által az alaptőke növelésére javasolt belépési összeget, az első évi díj 1/3-át, a kezdő fiatal tanítók nem tudnák befizetni, mert sovány fizetésüket évente egyszer ősszel kapják, közülük sokan 6-9 hónapig kölcsönpénzből élnek, melyet aztán törleszteniök kell. Azok, mint pl. Szombathy, kik a Tanulmányi Alapból kapják fizetésüket, ezt megtehetik, „ámde tessék ott ezt keresztülvinni, ahol se pénz, se kölcsön nem található!" Ezért aztán a szerkesztőség a következő „bölcs" javaslatot tette: „Nevelni kell a népet, megszerettetni velük a tanügyet, hogy majd önmaga ajánlkozzon öreg népnevelője és özvegye gyámolítására."

76 Pécsett a nyugdíjasok helyzete általában jobb volt, de jelentős különbségek voltak a belvárosi főtanodai és a külvárosi fíókiskolai nyugdíjasok között. Ennek illusztrálására két példa: - Szivér János „nyugalmazott budai külvárosi fiókiskolatanitó" 1869. október 11-én megtartott városi tanácsi közgyűléshez „alázatos könyörgéssel" fordult, hogy 22 évi szolgálata után 12 évvel ezelőtt megállapított 52,- Ft 50 kr. évi nyugdíját a Tekintetes Közgyűlés „nagylelkűsége és bölcs belátása szerint" akként emelje fel, hogy abból végnapjaiban, habár tengődve is, magát fenntarthassa. Kérvényében leírta, hogy elmúlt 70 éves, nyomorúsága miatt csekély jövedelmet hozó szőlőjét el kellet adnia, s ebből a nyugdíjból megélni lehetetlenség. Hogy „a végínség és koldulástói menekülhessen" kéri a nyugdíjemelést. - A kérvényt a közgyűlés 1869. október 28-án „érdemleges intézkedés végett" kiadta Bubreg Mihály polgármester iskolaszéki elnöknek. Az iskolaszék 1870, május 22-én határozatot hozott, mely szerint „miután a törvényekben nincs szó arról, hogy a nyugalmazott tanítók fizetés javítása az iskolaszékhez tartozik, a közgyűléshez küldessék át."

7/ Végül is nem sikerült kinyomozni, hogy a „bürokrácia útvesztőin" hogyan intéződött el Szivér tanító nyugdíjemelési kérelme. 70 Népnevelők Kalauza. 1865. április 10. sz. a szerkesztőség vitazáró cikke a tanítói nyugdíjak kérdésében. 77 Szivér János tanító kérvénye Pécs sz. kir. város Közgyűléséhez. Bm.L. IV. 1106. b. Pécs v. Tan. Ikt. iratok 1869. 4958-8182. R. h. I. 11. 205.