Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

- A második példái Haksch Mátyás ,,volt leánytanító" 78 éves özvegye által ugyancsak a városi közgyűléshez intézett folyamodványa alapján ismertetem. A kérelmező 1867. január 4-én beadott kérvényében leírta, hogy férje, aki nyugalmazott ,.főelemi leánytanító" volt, 1866. április 13-án meghalt. Majd közölte, hogy Haksch Mátyást 1820. február 1-jén nevezték ki 180,- Ft fizetéssel, szabad lakással és 6 öl tűzifajárandósággal. Ezért a díjért 240-280 tanítványát két osztályban és két nyelven 34 évig tanította. A pécsi nőzárda felállítása után nyugdíjazták, de 1854-ig, a nőtanoda teljes kiépüléséig, még tanított. Ez idő alatt a főelemi tanítók fizetésemelésben részesültek, melyből férjét kihagyták, sőt a szabad lakást és tüzelőt is megvonták tőle. A teljes önkény időszakában sérelmét nem orvosolták, de később nyugdíját 250,- Ft-ra felemelték. Az özvegy, tekintettel idős korára és vagyontalanságára, ezek előrebocsátásával, kérte, hogy a 250,- Ft felét özvegyi nyugdíjként a közgyűlés számára szavazza meg.

78 — A második példa azt bizonyítja, hogy a pécsi főelemi iskola tanítói, ha megvolt a 30 évi szolgálatuk, teljes évi fizetésüknek megfelelő nyugdíjat, özvegyük pedig ennek 50%-át megkapták, s ez lényegesen több volt mint a külvárosi fiókiskolai tanító saját jogú nyugdíja, bár az is igaz, hogy neki csak 22 évi szolgálata volt. VI. Oktatáspolitikai küzdelmek Az 1860-as években a neoabszolutizmus súlyos válságba került. Ez a válság újra felszínre hozta az 1848/49-es polgári forradalom eszméit. A népoktatás vonatkozásában ezeket az 1848. júliusában tartott első egyetemes tanítógyűlésen fogalmazták meg, melynek fő témája annak megvitatása volt, hogy az iskolák állami vagy felekezeti jellegűek legyenek-e? Ebben a kérdésben kompromisszumos határozat született, amely kimondta: ,,Az álladalom állít tanintézeteket a tanszabadság teljes biztosításával." Az Eötvös József által 1848. június 24-én az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat az állam kötelességévé kívánta tenni az iskolák létesítését minden helységben; de meghagyta az egyházak iskolaállítási jogát. A törvényjavaslatban szerepelt a ,,közös iskolák" lehetősége is.

79 Ezek az 1848-as eszmék, tervek azonban a 60-as évek közepén, már a megváltozott társadalmi valóság körülményei között jelentkeztek újra. A bécsi udvar az elszenvedett külpolitikai vereségek, a vesztett háború (Solferino) miatt engedményekre kényszerült; a magyar uralkodó osztály - saját érdekeitől is vezérelve — kereste a „kiegyezés" lehetőségeit; a külföldi emigráció erői elszigetelődtek; a belső forradalmi erők pedig nem rendelkeztek elégséges tömegbázissal. A neoabszolutizmus kétségtlenül bizonyos mérvű gazdasági fejlődést produkált, de a polgári átalakulás ellentmondásokkal volt terhes. A társadalmi átrétegződés, mobilitás egzisztenciákat teremtett és tett tönkre, újszerű emberi konfliktusokat idézett elő. Válságba kerültek bizonyos régi erkölcsi értékek és az újak ellentmondásai is fokozták a labilitást. Tükrözte ezt a korabeli irodalom is. Arany János Bolond Istókjának torz hahotája mögött önkínzó zokogás hallatszik, és már feltűnnek a nagyranőtt fővárosban a Híd-avatás öngyilkos „hősei" is. Természetesen, ezek a társadalmi jelenségek hatással voltak az iskolai nevelésre is. Sokatmondó, 78 özv. Haksch Mátyásné folyamodványa özvegyi nyugdíjért. Bm.L. IV. 1106. b. Pécs v. Tan. ikt. iratok 1867. 12-1643. a 73/1867. közgy. sz. alatt. R. h. I. 31. 196. '

9 Dr. Komlósi Sándor: Neveléstörténet. Tanárképző Főisk. tankönyv. Tankönyvkiadó, Bp., 1977. a 118-119. p.