Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában
is. 102 Csodálatos, hogy oly messzi nem ment még Bleyer sem, s nem érti, hogy a Liga Apponyit oem bántja. Furcsa. Mások is rájöttek, hogy szükség van a nemzetiségi politikára, így Tisza is. Tanúkkal tudja bizonyítani, hogy tárgyalt a nemzetiségekkel, de ezt ki lehet mutatni régebbi nyilatkozataiból is. Mert ő a mérséklet embere volt, márpedig őt nem lehet pángermánnak, vagy pánszlávnak nevezni. Ő fixirozta, hogy más úton kell járni a nemzetiségi kérdés kezelésében, s ő volt, akitől a német mozgalom kiindult, összeköttetésben voltam én és barátom vele, 103 és csináltuk volna a jövő politikáját. Eljutott idáig Andrássy is, ki szintén messzebb ment el, mint mi. 104 Egy pár kérdést akarunk intézni az urakhoz. Meghívtak bennünket tárgyalásra. Az első tárgyaláson lealáztak bennünket, s csak a mi türelmünknek köszönhető, hogy eltűrtük. Az urak, kik ma itt vannak és részt vesznek a tárgyaláson, a Liga vezető emberei. Ennélfogva mielőtt a magam részéről részt vennék a tárgyaláson, a vezető emberekhez kérdést intézek. Azonosítják-e az urak magukat azzal a levéilel, melyet a propaganda bizottság elnöke küldött széjjel, — nem nekem. (Felolvassa.) 105 Ebben az a súlyos vád foglaltatik, hogy nem vagyok az a férfiú, kiben nemzeti szempontból meg lehet bízni. Az én szememben legsúlyosabb vád, amellyel egy politikust illetni lehet. Én elégtételt kértem akkor Gálocsy úrtól, és akkor ő azt mondta, hogy azért haragudott meg rám, mert én azt írtam, hogy a sovinisztáknak oly verbrecherisch és blödsinnig módon, 106 nem szabad tovább dolgozni. Márpedig ő oly sovinisztának tartja magát. Ha a Liga ily értelemben soviniszta, akkor azonosítja magát Gálocsyvaí, s akkor teljesen felesleges a tárgyalás. Én akkor megmondtam Gálocsynak, s másnapon újságban magyarázatot is írtam, hogy értem kifejezéseimet, s mit értek oly sovinizmus alatt, de hiába vártam Gálocsy úrtól elégtételt, nem kaptam. Igy tehát fel fogom jelenteni rágalmazás miatt. De a Ligától még nem kaptam ezzel elégtételt. Én pedig követelek elégtételt, mert Gálocsy mint a propaganda bizottság elnöke írta alá a levelet. Kérdem az urakat, azonosítják-e magukat e rágalommal, és ezzel az eljárással. Mi ott álltunk már Nyugatmagyarországon, mikor még Gálocsy úr ott aludott a magyarságában, és nem volt sehol sem látható. Ha azonosítják magukat, akkor nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valaki engem becsületemben gázoljon, és akkor én elmegyek a kormányhoz és a Házhoz, hol politikai ügyeket elintézni szokás. Kérdem, a Területvédő Liga ügyét bevigyem-e a Házba? A Liga mellék-kormány akar-e lenni? Nem hiszem, hogy ezt az álláspontot a kormány magáévá tegye, mert a kormány a mi álláspontunkat, szempontunkat fogadta el. Az ellentámadásban szintén nem leszünk kíméletesek. És ez alkalom rá, hogy a Ligát úgy állítsam be, mi nem lenne hasznos a Ligának, s oly bizonyítékokkal, melyek kezeim között vannak. Kérek még egyszer elégtételt. Okolicsányi Zoltán: Itt Gálocsy Árpád ellen merült fel vád, mint a propaganda bizottság elnöke ellen. Azt kívánja Huber képviselő úr, hogy itt rögtön foglaljunk állást. Ránk nézve ez lehetetlen. Ha vád van, meg kell hallgatni a másik félt is. Ezt az ügyet a legalaposabban kell elintézni. Ebben a pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy érdemben válaszoljunk. Helyes volna-e már most pálcát törni? Felületesség volna akár így, akár úgy válaszolni. Nem tudok, de nem is akarok most nyilatkozni. Tartozom ezzel a lelkiismeretemnek. Huber: Az elnök úr szavaiból úgy veszem észre, hogy a követelésemet, mert ez követelés, a limine nem utasítja vissza, hanem megígéri, hogy a vezetőség gyorsan foglalkozni fog a kérdéssel, s minél előbb kapok választ, hogy a Liga azonosítja-e magát avagy nem. Mert én nem tudok belenyugodni. Meg vagyok győződve, hogy tudják hogy ez engem akadályoz, azért mertek velem így beszélni. Még egy panaszt akarok előhozni. Mi csak úgy érthetjük meg egymást, és csak nagy unszolásra kerültünk ide, mert el akarjuk kerülni 102 Apponyi Albert gróf, akinek nevéhez az egyik legpregnánsabb magyarosítási törvény fűződött, 1920-ban már — jászberényi beszédében — azt jelentette ki, hogy nemcsak kulturális, de közigazgatási autonómiát is kész lenne biztosítani az ország nem magyar anyanyelvű népeinek. 103 Huber és Bleyer Tisza Istvántól támogatva bontakoztatták ki a német nemzetiségi igényeket felvető mozgalmukat. 104 Utalás Andrássy Gyula gróf 1920. áprilisi kiállására a területi autonómia mellett (lásd az 58. jegyzetet). 105 Gálocsy Árpád 1920, július 12-i levele, amelyben - találva érezve magát Hubernak a Neue Post június 22-i számában leközölt képviselői beszámolójának a magyar sovinisztákhoz intézett figyelmeztető szavaitól — azzal vádolja, hogy nemzetiségi hatalmi törekvésekkel támadja Magyarország politikai egységét. (A jegyzőkönyv csatolmánya.) 106 Bűnös és bárgyú módon.
