Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában
esetlenségnek tartom. Minthogy pedig igen tisztelt képviselő úr neve ezen autonómiater vezet mellett szerepelt, feltételeztem, hogy azon az alapon áll, 3 ' 1 aminél nagyobb veszélyt nem lehet Magyarországra nézve elképzelni, s ezért állampolgári kötelességemnek tartottam, hogy mindent megteszek az irányban, hogy aki így gondolkodik Magyarországon, az a magyar parlamentbe be ne kerüljön. (Nagy nevetés: mégis bekerült.) örömmel hallottam itt Dvorcsák képviselő úr szavait. De abban az üzenetben, amelyben kalandorokról van szó, mondhatom, hogy nem a képviselő urat értettem, hanem Jehlicskát, aki 1918. októberében még velem együtt írt alá magyar nemzetvédelmi kiáltványt, azt egy hét múlva letagadta, lett Prágában képviselő, akkor eljött magyar hazafinak, most pedig Lengyelországban egyetemi tanár. Dvorcsák: Kalandorokról van ott szó. Többes számban. Gálocsy: Egész határozottan mondom, hogy nem képviselő úrra értettem. Kmoskó: Gyalázat akkor általánosságban beszélni. (Nagy zaj.) Gálocsy: Az én álláspontom az, hogy nem illik a magyarsághoz, hogy többet ígérjen, mint amennyit adhat. Nem illik viszont a nemzetiségekhez, hogy akkor akarjanak többet követelni, amikor azt gondolják, hogy az ország gyenge. Harmadszor pedig tessék elhinni azt, hogy mentől kisebb a különbség Magyarországon állampolgár és állampolgár között, annál jobb dolga van ebben az országban mindenkinek. Ismételten mondhatom, senkiből sem akarunk renegátot csinálni, hogy valaki faját megtagadja, elveszítse anyanyelvét, de azt sem akarjuk, hogy nem ismerve az állam nyelvét, abból bárkinek is hátránya származzon. Ez van megírva az üzenetekben. Hogy itt-ott voltak különbségek a közigazgatás jósága tekintetében, az természetes dolog, hisz emberek vagyunk. A közigazgatás a magyar parasztra éppen úgy nehezedett, mint a tótra. Gyűlöletet viszont a magyarság ellen az ország népénél sehol sem találtak. Dvorcsák: Egyet ne méltóztassék elfelejteni, hogy ma van csehszlovák állam, és ez az állam a tót fajiságot fokozta. Az a tót országrész, mely azelőtt nemzeti életet abszolúte nem élt, ma él. Ma tót fajisággal, a szláv öntudat fokozottabb megnyilvánulásával találja szemben magát a magyarság, ha vissza akarja szerezni a Felvidéket. Tagadhatatlan az, hogy a Felvidéken teljesen demokratikus berendezkedés van. Méltóztassék elhinni, hogy hozzám felvidéki urak jöttek érdeklődni a pártok részéről, hogy mi lesz és hogyan lesz a jövőben. Ezek mondják, hogy sok hitvány, alávaló gazember működik a Felvidéken, tót is bőségesen, aki a demokratikus közigazgatás leple alatt beszél a paraszttal, barátságosan, hangsúlyozva, cseh urakhoz illően. Az egyszerű parasztnép az, amint ezt a hozzá Nagysárosról érkezett két parasztember is mondotta, akik teljesen magyarok. Az egyszerű két paraszt azt kérdezte tőle, hogy mikor jön Horthy. Bíznak abban, hogy nem fognak velük úgy bánni a magyar urak, mint azelőtt. Nekünk csak arra kell ügyelni, hogy mi kell a népnek. Az a nép nem akar cseh lenni, de kell, hogy iskoláiban tanítsanak tótul, s a bíróságok előtt tótul beszélhessenek. Ma a helyzet, amikor csehül megy minden a Felvidéken, olyan, hogy azt sem értik meg, A Felvidék népe Magyarország mellett marad, de tótul tanítsák őket az iskolában, tótul kapjanak idézést, s ez elég, egyebet ők nem is tekintenek autonómiának. Gálocsy: Ha ezt tudták az urak, miért csináltak autonómiatervezetet januárban? Ezzel homlokegyenes ellenkező módon? Kayser: Nem lehet őszintének lenni. Dvorcsák: A Felvidék berendezésének ezenkívül demokratikusnak is kell lenni. Ez gyakorlatiasan annyit jelent, hogy ne egyes családok sajátítsák ki a közigazgatást, mint ahogy előfordult, hogy egy megyében hat család kormányzott. Fel kell kerülnie a nép fiaiból is vezetők közé, mert ezek nemcsak a nép nyelvét bírják, hanem több bizalommal is lesznek irántuk. Gálocsy: Nyugatmagyarországra nézve összeállítottam a statisztikát a tisztviselőkről. Kitűnt, hogy 88%-a a tisztviselőknek odavaló származású volt. Dvorcsák: Sárosbon is 100% volt odavalósi, de egy sem volt a népből való. Ez is nemzetiségi kérdés. Ebből a szempontból is meg kell nyugtatni a népet. Gálocsy: Hozok egy másik példát. A rutének kiáltványt tettek közzé, melyben azt mondották, hogy el vannak nyomva, 35 mert hiszen a rutén intelligencia nem tud előrehaladni. A rutén bevándorlott földmívelő nép volt, abból származott egész intelligenciája, s jellemző, hogy a 104 aláíró közt 74 magyar állami tisztviselő volt, jórészt magas állásban. 34 A Slovensky Dennik közölte Jehlicska 1919. december 31 -i levelét Tvrdy Jenő zsolna: ügyvédhez; ebben írja, hogy „Dvorcsák a tót autonómia híve, Hlinkát vezérének ismeri, Bulissát elítéli." (A levél magyar fordítása csatolva a jegyzőkönyvhöz.) 35 Ti. a csehek által.
