Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

megválasztott bizottmányhoz utalta, mielőbbi tárgyalás és előterjesztés végett. A kérvényi bizottmány augusztus 6-án további 13 beadvánnyal együt tárgyalta.

32 A visszatelepítés ügye ekkorra már túlnőtt a kérvényi bizottság hatókörén. A radikális kisebbség mellett a liberálisok többsége is megértette a bukovinai magyarok üzenetét. A „visszatelepítés" összekapcsolódott a „telepítés" kérdésével. A Batthyány-kormány felfigyelt a Székelyföld nyomasztó túlnépesedésére. A minisztérium „székelyekhez és oláhokhoz" intézett felszólítása 1848. június 23-án kelt, s felkínálja a lehetőséget az áttelepülni szándékozóknak. Jelzi, hogy Kossuth Lajos pénzügyminiszter a szükséges lépéseket már megtette. A felszólítást a minisztériumok nevében Batthyány Lajos írta alá.

33 Wesselényi Miklós levélben ajánlotta fel segítségét a telepítési törvény szövege megfogalmazásához.

34 Kossuth meglehetősen hamar, 1848. július 26-án terjesztette be „A kincstári javakon eszközlendő magyar telepítésekről" c. törvényjavaslatot. Célja az Al-Duna és a Tisza vidékén fekvő állami földeken a népsűrűség emelése, a magyarság megszilárdítása. A javaslatot július 31-én tárgyalták meg a képviselők. A vita során felszólalt Madarász József, a radikális nemesi szárny képviselője is. Kérte a telepítés kiterjesztését a bukovinai székelyekre és a moldvai magyarokra! Válaszában Kossuth Lajos kifejti, hogy ,,. . . a szőnyegen levő javaslatot" — úgymond — „nem telepítési törvénynek tekintem, hanem tekintem olyan intézkedésnek, mely által az ország nyugalma s biztossága céloztatik." A székelyekre - többek között — azért esett a választás, mert a túlnépesedés máris erősödő kivándorlást okozott. Madarász József felvetésére reflektálva pedig: „...Mi Moldva és Bukovinára nézve említett, annak szóló nincs ellene; de más országról lévén szó, szóló törvényben nem tehetett említést; de azt jelenti, hogy az értekezés e részben is megkezdődött, s nem siker nélkül." „Helyeslés" írja a vita részletei után a jegyzőkönyvvezető.

36 A magyar országgyűlés a visszatelepítés ügyéve! egyetértett. A kormány a továbbiakban is nyomon követte a moldvai és havasföldi eseményeket. Már eddig is közvetlen értesüléseik voltak, például arról is, hogy az áprilisi moldvai megmozdulásokat az orosz csapatok verték le. Jabloniczky Ignác — a kormány ügynöke — egyenesen egy menekülő forradalmárral küldi levelét.

37 Tárgyalásokat valószínűleg csak emigránsokkal folytatott. A fejedelemségekben zajló eseményeket nagy figyelemmel kísérték. A magyar hadügyminiszter még 1848 júliusában is pontos értesüléseket kap a Moldvában mozgó török és orosz csapatokról.

38 32 A 15 tagú kérvényi bizottmány fontos szerve lehetett volna az országgyűlésnek, segíthette volna az országgyűlés és a nép közötti szoros, eleven kapcsolatot. Kezdetben aktivitást mutatott, végül kimerült az elnöki tevékenységben. Lásd: Beér János, 1954. 32—33. oldal. 33 Pap Dénes, 1868. I. kötet, 258-260. oldal. 34 Deák Imre, 1942. 170. oldal. 35 „1848-ik év július 7-ikán (!) Pesten Egybegyűlt Nemzeti Képviselők Háza üléseinek Jegyzőkönyve." Kézirat. Lásd: Országgyűlési Könyvtár, Budapest. Az idézett részek a 160 oldalas kötet 29. és 33. oldalam. 36 Pap Dénes, 1866. 287. oldal. — Kossuth Lajos már 1842-ben felfigyelt a bukovinai és moldvai magyarokra. „Igénytelen nézetek" című vezércikkében veti fel hazatelepítésük kérdését. Lásd: a szöveggyűjteményben! A kivitelezés módjának részletezésével adós maradt, Későbbi cikkeiben sem tér vissza a kérdésre. 1848-ban a probléma aktuálissá vált, Kossuth a telepítési törvény kezdeményezője lett. Lásd: Balanyi György, 1945. 229—234. oldal. 37 V. Waldapíel Eszter, 1950. 212-213. oldal. 38 Pap Dénes, 1868. 323. oldal.