Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

2. táblázat. Lakott helyek számának növekedése 1711-1752 között. 1711-1713 1724 1752 egy etnikumú falvak: r. kat délszlávok 7 10 10 ortodox délszlávok 5 4 3 magyarok 9 8 8 németek 1 2 két etnikumú falvak: r. kat. délszláv -f- magyar 2 1 ortodox délszláv -f- magyar 1 1 1 ortodox délszláv + német 1 2 3 magyar + német 1 1 összesen 25 27 29 A két táblázat egybevetésekor azonnal kitűnik, hogy az uradalmak elsősorban a meglévő településeket igyekeztek megnövelni, és nem kívánták erőszakosan gyarapítani a falvak számát. Míg a népesség 1711 /1 "713-tól 1752-ig majd négyszeresére növekedett (292%), addig a települések száma 25-ről csak 29-re emelkedett. A lakosság számának itt tapasztalt növekedése természetes szaporulattal nem képzelhető el. Nemcsak a németségé. A német telepítéseknek már meglehetős irodalma van. Sok kérdést tisztáztak a németség ideköltözésével, illetve az itteni belső migrációjával kapcsolatban. Számos olyan kiadvány jelent meg, mely korabeli dokumentumokból kigyűjtve név szerint sorol fel német nyelvterületről Magyarország felé induló kivándorló csoportokat. Hasonló részletességgel készült és készülő letelepülési és belső migrációról szóló kimutatásokról tudunk, melyekhez forrásul az itteni faluösszeírások, plébániai anyakönyvek és más hasonlóan hiteles okiratok szolgáltak. A délszláv etnikum ideköltözéséről hasonló részletességgel nem készültek felmérések. Az ilyen kutatásokhoz is alkalmas forrás — ha ugyan egyáltalán fellelhető — lényegesen kevesebb akad, mint ami a német telepítések feltárásához áll rendelkezésünkre. A török uralom alól akkor még nem rég felszabadított területekről, vagya még töröktől veszélyeztetett területekről nekiinduló és új hazát kereső kivándorlókról érthető okokból kevesebb dokumentáció maradt fenn. Az első táblázatból látjuk, hogy 1712 és 1724 között a katolikus délszlávok száma több mint három és félszeresére (369%) növekedett. Ilyen mértékű népességnövekedés igen jelentős betelepülést igényel. A szakirodalom ugyan ismételten emlegeti a 18. század elején a Magyarország felé irányuló különböző délszláv áttelepüléseket, de részleteket mind ez ideig alig tárt fel ezekből. Az ortodox délszláv családok száma 1712 és 1724 között mindössze alig másfélszeresére növekedett (169,84%). E viszonylag kisebb létszámemelkedés mögött is erőteljes belső migráció, ki- és betelepülések sora áll. Erről vallanak megyei összeírásaink. Dráván-túli, új jövevény viszont alig akad közöttük, összeírásaink arról tanúskodnak, hogy míg a szerbek betelepülésének zöme 1714 körül bezárult, a horvátság itteni letelepedése 1713-1718 között tetőzött. A későbbi délszláv telepítések a Duna-Dráva szöge