Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

népességének etnikai arányain lényegesen nem változtattak. 1723-24. évből például összesen 35 szláv jövevény családot jegyeztek fel a Duna-Dráva-szögben, de ez a magas szám csak azért mutatkozik, mert ekkor telepítette a dárdai uradalom Torjáncot. 1721-ben csak 14-et, 1719-ben még ennél is kevesebbet jegyeztek fel az összeírásokban. A magyar lakosság 1712 és 1724 között két és félszeresére (255%) nőtt. E növekedést is csak telepítésekkel lehet megmagyarázni. E telepítésekkel mindeddig érdemeben nem foglalkoztak kutatóink. Voltaképpen alig tudunk többet ezekről a magyar telepítésekről, mint az itt közölt számadatok. Mindenképpen érdekes feladat lenne Baranya 18. század elejei délszláv és magyar migrációjának feltárása. * * * A bellyei uradalom az 1710-es évek végén jelentős német telepítésbe kezdett. Célkitűzésük megvalósítását 1714-ben kezdték. Pé/monosíorra és Nagynyárádra kisebb szerb falut telepítettek. Erdőirtás, terepelőkészítés lehetett ezek elsődleges feladata. Mindkét helyre ugyanis rövidesen németek nagyszabású betelepítése következett. Még egy szerb betelepítés volt az uradalomban. 1715-től Hercegszőlősre kerültek szerbek. Ez volt a bellyei uradalom részéről az utolsó szerb telepítés. Ettől kezdve inkább spontán belső migrációval, mint telepítési akciókkal jelentek meg kisebb-nagyobb szerb közösségek az uradalom falvaiban. 1718-ban kezdte az uradalom Kiskőszeget katolikus délszlávokkal és magyarokkal benépesíteteni. A németség betelepítése 1719-ben kezdődött az uradalom falvaiban. Ezt követőleg mintegy másfél évtizeden keresztül érkeztek az uradalomba évente a kisebbnagyobb telepes rajok. Az említett két szerb falu, Nagynyárád és Pélmonostor első német jövevényei ekkor érkeztek, csak úgy, mint Vörösmart magyarjai mellé a németországi telepesek. Az ugyancsak a bellyei uradalomhoz tartozó Szabar első lakói voltak németek. A németség betelepítésének ez az első hulláma az 1730-as évek végére csendesedett le. Időközben - valószínűleg belső migráció nyomán - még egy német települést hoztak létre. A Dráva-parton, Eszékkel átellenben a kis Eugénfalu (Jenőfalva) 1729-től kezdve 5-6 év alatt népesült be. 1752-ben az említett öt faluban 254 német háztartást számoltak össze. 1750-ben a német telepítések új hulláma indult a bellyei uradalomban. Bajorországból, Würtenbergből, Elszász-Lotharingiából stb. érkező jövevények ekkor települtek Baranyabán és Ma/s (község!) szerb lakossága mellé. Üj falu is alakült ekkor. A német telepítésű Baranyaszentistván 1752-től népesült be. Bajorországi telepeseket pedig Keskendre irányítottak és ott alakítottak új falut. Több további helység lakossága mellé telepedtek be ekkor németek. Részben új jövevények, részben régebben érkezettek 1760 körül Bellyére, az 1770-es években Baranyakisfaludra, 1780 körül Kiskőszegre, a század végén Hercegszőlősre költözve kerestek új hazát. A németség szétszóródása a 18. század első felében tovább folytatódott. A század derekán alig akadt falu az uradalomban, melyben néhány család ne telepedett volna már le. A 19. század elején új falutelepítés is volt. 1814-ben Keskend alapításával zárult az uradalom falutelepítési tevékenysége. A dárdai uradalom néhány évvel korábban kezdett németeket telepíteni, mint a bellyei. Dárdán már 1713-ban élt 9 német család. 1714-15-re számuk 17-re nőtt. E kezdeti nekilendülés után — egyelőre ismeretlen okból — számuk megcsappant, és csak később, a bellyei uradalommal párhuzamosan, 1719-ben nekiinduló telepítéssel indult ismét szaporodásnak. Itt is évente érkeztek újabb és újabb jöve-