Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban

Személyét olyan tulajdonságokkal ruházták fel, amelyek „fényében" már nem is földi halandóként, hanem isteni lényként jelent meg a kortársak előtt. Olyan lényként, mely „nem csüggedt el a nehézségek láttán, hanem . . . bátran szembeszállt az országot fenyegető bajokkal",, s „egyszeriben megváltoztatta ezt a kedvezőtlen helyzetet".

92 Ereje képes volt „történeti folyamatoknak hatását" érvényesíteni, „erős magyar akarata (pedig) megtörte a széthúzás átkát".

93 A nemzethez fűződő viszonyát mint atyai fensőbbségét jellemezték. Megnyilatkozásaiból „a nemzet iránti mélységes szeretet és féltő gond, a férfias kötelességtudás és államférfiúi lelkiismeret hangja" szólt.

94 Mindezek alapján nyilatkoztatták ki, hogy „a Vezér egyénisége és politikai múltja" az a vonzerő, amely a magyarságot a „Nemzeti Egység táborába vezette", és a garanciája a jövőbeni boldogulásnak.

95 így tehát a magyarság hálát adhat „a Mindenhatónak, hogy az ország sorsdöntő órájában adott a nemzetnek egy államférfiút, Vezérünket, Gömbös Gyulát, aki magyar lelkének nagyszerű erejével felismerte a történelem parancsszavát és rávezette a nemzetet az egyedül helyes útra . . ."

96 Ez a sokszor zavaros megfogalmazásokkal, érzelmi elemekkel megrajzolt kép Gömbös vezéri szerepéről — merő irracionalizmus, amelyet ő maga próbált „igazolni" misztikus „történelmi" példákkal.

97 A misztikus homályba burkolózó irracionális „Vezér"-alak megalkotása azonban nagyon is racionális célokat szolgált. Erről árulkodott már Gömbös első miniszterelnöki nyilatkozata is: „... annak, aki a nemzetet vezeti, ösztönös meglátás révén tudnia kell, hogy merre visz az út és a nemzetnek is tudnia kell, hogy a vezér mit akar" 98 (Kiemelés tőlem - V. J.) A vezérnek eszerint nem az a kötelessége, hogy ismerje a nemzet (és egyes rétegei, csoportjai) helyzetét, érdekeit, vágyait, s azokat szolgálja. Kizárólag az, hogy különleges adottságai révén megérezze azt, ami egyedül helyes. A nemzet viszont akkor tesz jót önmagának, ha nem önállóan gondolkodva cselekszik saját, illetve osztálya-rétege érdekei szerint, ha hangot ad gondjainak, hanem akkor, ha vakon hisz abban, hogy a „Vezér" ösztönösen megérzi, mi jó a nemzetnek, s fenntartás nélkül követi őt. Ebben a gondolkodásmódban egyrészt az ,,ösztön" volt hivatott pótolni azt a rendszeres tudást (gazdaságról, társadalomról, történelemről, jogról, politikáról stb.), amivel a miniszterelnök nem rendelkezett. Másrészt a misztikus erővel kívánták leszerelni és saját szolgálatukba állítani azokat a társadalmi rétegeket, csoportokat, amelyek valós problémáit nem akarták vagy nem tudták megoldani. Ennek érdekében persze — nem bízva maradéktalanul a misztikum hatásában — evilági módszerek alkalmazását is kilátásba helyezték.

99 A döntő az volt számuk* ra, hogy a társadalom minden szférájában a „Vezér" akarata érvényesüljön. 1,2 Vita- és szónoki tárgyak, 9—10. 93 Körlevél..., 1934. szeptember, 11., 1934. október, 4. 94 Körlevél..., 1934. október, 21. 95 Uo.: 4., NEP eredményei, 3. 96 Körlevél . . ., 1934. október 4. 97 „Amióta részt veszek a politikai életben, de annakelőtte is, a magyar mithológiát kerestem. A végtelenséget kerestem a magyar életben, mert jól tudom, hogy történelmi nemzetek végtelenek visszamenőleg és előre is ... a honfoglaló magyarokat láttam, hallottam Lehel kürtjének szavát hangzani Tarcal hegyéről a magyar tábor felé. Láttam a tábortüzet s őseinket, akik azért voltak nagyok és azért tudtak hont foglalni, mert vezéreikre hallgattak, akik elöljártak a küzdelemben." (A nemzeti öncélúságért, 27.) 98 Uo.: 6. 99 „Én el tudok járni, s el is fogok járni azokkal szemben, akik akár az én, akár a kormányom tekintélyét akarják csorbítani." — hangoztatta Gömbös. (Uo.: 18.)