Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" a dualizmus időszakában (I. rész)

sén a sajátosságoknak megfelelően a megye területét 4 erdei árszabási zónára osztotta fel: 1. hegyháti járás, 2. pécs, pécsváradi járás és a szentlőrinci járás északi része; 3. mohácsi, baranyavári járás, siklósi járás keleti része; 4. siklósi járás nyugati része és a szentlőrinci járás déli, Dráva menti területére. Mivel az erdőbirtokosoktól nagyon eltérő - több esetben hibás - adatok érkeztek be, a megbízható adatok alapján átlagárakat alakítottak ki. A minisztérium által jóváhagyott erdei érték- és árszabályzat a megye területén 1881. október 1-jén lépett hatályba.

83 Rendeletet hozott az albizottság az erdőtüzek megelőzésére 1881-ben. (De tulajdonképpen minden év tavaszán megismételte vagy emlékeztette rá az érdekelteket.) Az erdőben vagy annak közelében 100 méternyire tilos általában tüzet rakni. A tűzrakásra a pásztoroknak, favágóknak, kőbányákban dolgozóknak csak a községi elöljárók adhattak engedélyt, de ők is csak az erdőtisztek, vagy erdőőrök előzetes véleményének meghallgatása után. Közhírré kellett tenni azoknak az erdőrészeknek a listáját, ahol egyáltalán nem lehetett tüzet rakni. Az engedély nélküli tűzrakás, illetve a rakott tűz el nem oltása vagy pénzbüntetést, vagy elzárást vont maga után. Amennyiben az erdőégés bekövetkezett, az adott község elöljáróságának és a község lakosságának is kötelessége volt bárkinek az erdejében a tűzoltásnál segédkezni.

84 Baranyavármegye területén 1899-ben az állami kezelésbe vett, illetve átveendő erdők, fás területek és kopár területek 19 958,6 kat. holdat tettek ki. Erre a hatalmas területre mindössze 2 körerdőőr felügyelt. Ebből a helyzetükből adódóan nem voltak képesek eleget tenni a szakmai követelményeknek, nem tudták az erdei munkálatokat hatékonyan ellenőrizni. Ezért az albizottság az erdőőri szervezet átalakítását tűzte napirendre 1899. októberében. A megye területén található erdőbirtokokat az erdőőrzés szempontjából 3 csoportba osztotta: az ,,A" csoportba azok a birtokok kerültek, ahol eddig is külön vizsgázott erdőőrök látták el a feladatokat; a ,,B" csoportba sorolta az albizottság azokat az erdőbirtokokat, ahol a közvetlen erdőőrzést ezentúl szintén szakképzett erdőőr láthatja el, a melléje beosztott erdőszolga segítségével. A ,,C" csoportba pedig azok a birtokok tartoztak, ahol a birtokok széttagoltságánál fogva a közvetlen erdőőrzést nem tudja ellátni az erdőőr, hanem inkább az ellenőrzés lesz a feladata. Ezen elvek alapján az erdőőri kerületek a következők voltak:

85 ,,A" csoport: Hosszúhetény község és Pécsvárad község volt úrbéreseinek erdeje, valamint Siklós község erdeje. ,,B" csoport: Ráczpetrei, egerági, cserkúti, dunaszekcsői kerület. ,,C" csoport: pécsi, sásdi, magyaregregyi, oszrói, hegyszentmártoni, villányi és helesfai kerület. Az erdőőri állásokat az erdőhivatal által meghirdetett pályázat útján lehetett elnyerni. A beérkezett pályázatokat az albizottság bírálta el és döntött 1900. szeptember 28-án a személyek kérdésében. Egy évi próbaidőre nevezték ki az erdőőröket.

86 1904-ben az albizottság úgy látta, hogy az erdőőrök és erdőszolgák fizetését és illetményét rendezni kell, „tekintettel a napról napra terhesebbé váló megélhetési viszonyokra". Ezért 1904. február 12-én úgy határozott, hogy a magyaregregyi, 83 32/1881. és 73 1881. EA jkv. M 19/1881. EA jkv. 85 165/1899. EA jkv. 86 86/1900. EA jkv.