Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

kultúrpolitikusai törekedtek a tanítók politikai-világnézeti befolyásolására egyéb módon is. Ezt a célt szolgálta Pécsett 1857. augusztus 29-én, a városháza tanácstermében rendezett ,,nagy tanítói tanácskozmány", amelyen 264 tanító jelent meg. A tanácskozás elnöke - Jónás József kanonok - és előadója Szauter Antal képezdei igazgató ezt az alkalmat felhasználták a vallásos szellemű nevelés fontosságának méltatására, valamint az uralkodó iránti lojalitás és hála kifejezésére.

66 V. A tanítók élet- és munkakörülményei A reformkor végén a tanítók többsége - főleg a városokban - a „honorátiorok" rétegéhez tartozott. Ez azt jelenti, hogy nem nemesi származásúak, de értelmiségi foglalkozásuk révén a jobbágyokénál kedvezőbb társadalmi helyzetben voltak. A Népnevelők Kalauzában megjelent tanulmányában Haragó József erről így írt: ,,A rendes tanító ne feledje az 1845. évi január 28-i 3968. sz. királyi rendeletet, melynek értelmében a tanító a honorátiorok osztályába felemelkedett, s legyen méltó ehhez."

6

' Életmódban és anyagi megbecsülésben nagy különbségek voltak a falusi és városi tanítók között. A falusi tanítók nagy részére jellemző volt az, amit Ember György a Kalauzban ,,A tanítók szegénységéről" szóló dolgozatában írt: ,,a tanítók nyomorult díjazásának . . . következménye a gyarlók általi lenézése a tanítói tekintély rovására." Egy falusi tanító naplójából is idéz a szerző: ,,Csak az tudja igazán mit tesz 100 forintnyi jövedelemmel bíró helyzetbe jutni, aki ilyen szegénysorsú tanító ... Az ilyen tanítónak saját képzésére nincs eszköze ... A szegénység elégedetlenséget szül . . ., az elégedetlen tanító sivár kedéllyel . . . mogorván lép tanítványai közé, s . . . veretesekben szokta kitombolni belső dühét." Ezután, mintegy végső konklúzióként, leszögezte a szerző: ,,Míg a tanügy jelen, fejlődő nagy kérdésében a tanító mint puszta eszköz vétetik, nem lesz elérve a czél ! Építtessenek a tanoda helyiségéül díszesebbnél-díszesebb épületet. . ., eszközeinek bőségével, legyen szigorúbbnál-szigorúbb tanügyi őrködés ... de kérem mindenekelőtt kenyeret adjanak a szegény tanítónak! . . . Mit ér mindezt megtenni, ha ő a számításból ki lenne feledve."

68 A falusi „mesterek" tekintélyes részének megfelelő iskolai végzettsége sem volt. Erről írt b. Eötvös József miniszter a Néptanítók Lapjában, melyet a pécsi Kalauz szó szerint közölt: „A népiskolákban működő tanítók nagyrésze nemcsak hogy rendes tanítóképezdei tanfolyamot nem végzett, hanem az alsó elemi osztályokon felül semminemű középtanodai oktatást sem nyert... az iskolában nem csak pedagógiai képzettséget nem szerzett, de még azon tantárgyak némelyikéből sem tanult semmit, amelyeket tanítania keilend . . . Tanítóink legnagyobb részének pedig a mindennapi kenyeret is alig biztosító csekély fizetésők és társadalmi elszigeteltségők miatt nem volt sem módjuk, sem alkalmuk akár olvasásból, akár más úton iskolai tanulmányuk hiányát utánpótolni."

69 '"Jegyzőkönyv a Pécsett tartott „nagy tanítói tanácskozmányról". L: Minta Főelemi Tanoda 1859 60. évi értesítvényéből. Baranya Megyei Könyvtár Helytört. Gyűjt. 24 388. ü7 Haragó József: Egyház és tanoda. Népnevelők Kalauza. 1865. március 10. 7. szám. ,,a tanító ... a honorátiorok osztályába . . ." Iis Ember György: A tanítók szegénységéről. Kalauz. 1868. február 18., 17. szám. 262263. p. m „A nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter úr nagyhorderejű vívmánya". Kalauz. 1868. dec. 24. 9. sz. - 140. p, - a Néptanítók Lapja indítása tárgyában írt fölterjesztés.