Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

— A nem teljesen megbízható adatok alapján megállapítható, hogy az elemi iskolai tanulók száma 1849-1866 között 933 fővel, azaz 74%-kal növekedett. Ez idő alatt a város népesség-gyarapodása megközelítően 50% volt. A tanulói létszámemelkedés 99%-a 1849-1860 között, tehát a „Bach-korszak" éveiben következett be. A provizórium éveiben - az országos tendenciának megfelelően — a beiskolázás kisebb mértékben visszaesett, miközben a város népességszáma jelentősen emelkedett. Ez az iskoláztatási szigorúság gyengülésével magyarázható. 2. Tankötelezettség, iskoláztatás A tankötelezettség jogszabályok általi előírása hazánkban már a 19. század első felében megtörtént. Az 1806-ban kibocsátott Ratio Educationis Publicae már kinyilvánította minden gyermek ingyenes alsószintű oktatásának szükségességét és kimondta, hogy az a szülő, aki saját hibájából nem iskoláztatja a kis-iskolában gyermekét, büntetés alá eső vétséget követ el. A Helytartótanács 1845-ben kiadott elemi tanodái szabályzata szerint pedig: „6—12 év között minden gyermek számára kötelező az alsóbb elemi iskola (2 osztályos) elvégzése". Eötvös József által 1848. július 24-én az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatban szerepelt, hogy „Minden szülő köteles gyermekét — büntetés terhe mellett — iskoláztatni, a fiúkat 6-12, a leányokat 6—10 éves korukban."

38 A rendeletek ellenére a tankötelezettség végrehajtása, különösen a falvakban alacsony színvonalon valósult meg. A reformkor végén országosan csak 39%-os volt a beiskolázási arány.

39 Ennek okát Magyarország általános elmaradottságában s a hatóságok nemtörődömségében kell keresni. Kétségtelen tény, hogy az önkényuralom első felében ezen a téren jelentős előrelépés történt, de hazánk ennek ellenére messze elmaradt az európai élvonaltól és a birodalmon belül a fejlett osztrák és cseh tartományoktól is. A kor egyik kiemelkedő kultúrpolitikusa, az első magyar összehasonlító oktatásstatisztika készítője, Schwarcz Gyula által közölt adatok szerint az 1857. évi népszámláláskor Magyarországon a 6—12 éves tankötelesek száma kerekítve 1,8 milliót, a tanulók száma viszont csak 881 330 főt tett ki (48,9%), vagyis a tankötelesek 51%-a nem tett eleget iskolakötelezettségének. Ez az arány Franciaországban 20, Svédországban 10 és Svájcban csupán 1% volt/'

0 — Pécsett a rendelkezésemre álló népszámlálási és oktatásstatisztikai adatok alapján kiszámított beiskolázási arányokat az alábbi táblázat mutatja: £

v Jelenlevő A 6—12 évesek népesség száma* %-a 1350. 15 821 1977 12,5 1857. 17 447 2121 12,2 1869. 23 863 2776 11,6 A beiratkozottak száma %-a 1260 63,7 1931 91,0 2432 88,7 Orsz. beisk. ar. 39.0

1 73,0 vagy 48.9

1 68,5

2 * A 6—12 évesek számát az 1857. és 1869. évi népességösszeírás tartalmazza, az 1850. évi becsült adat. 1 Schwarcz Gyula: A közoktatási reform mint politikai szükséglet Magyarországon című művében (508—510. p.) közli, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarországon a beiskolázási arány nem éri el az 50%-ot, noha a „bécsi statisztikusok" 73%-ot számítottak, ami Schwarcz Gy. szerint „megbocsáthatatlanul messze van az igazságtól'. 2 Peres Sándor: A magyar népoktatás fejlődése című tanulmányának statisztikai mellékletéből vett adat. 38 Jóboru M., Mészáros /., Tóífr G., Vág D.: Neveléstörténet. Tankönyvkiadó, Bp. 1980. Mészáros István: A magyar nevelés története 1919-ig. 310., 311., 316. p. 3U Schwarcz Gyula: A közoktatási reform mint politikai szükséglet Magyarországon. Pest, 1869. Atheneum, - a 118. oldaltól a 121. oldalig - a közölt adatok. /l0 Schwarcz Gyula: Uo. a II. fejezetből, ahol az 1857. évi népszámlálás iskoláztatási adatait és a külföldi adatokat közli.