Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában
A gyakorlatozás szükségességét legalább elvben elismerték. Javaslat született továbbá a hadköteles kor felemeléséről, 40 helyett 50 esztendőre. 53 A józan érveléseket azonban számos megkötöttség, beidegződés terhelte; a hadfelkelés egybehívási idejéül megjelölt három esztendőt többen sokallták, mások a szemlék állandósítása ellen foglaltak állást. A kerületi ülések torzsalkodásai ellenére elkészült feliratterv lényegét tekintve megfelelt a nádori elképzeléseknek. A vita az országos üléseken tovább folytatódott. Különösen a szemle, a gyakorlatozás, a felkelési pénztár és a helyettesállítás kérdéseiben oszlottak meg a vélemények. Általában kétféle nézet csatázott, melyek az egyéni véleményekben gyakorta keveredtek. A helyettesállítás kapcsán a haladók azt vallották, senki se állíthasson helyettest; a felkelés nemesi személyes kötelesség s „nemtelen" nem részesülhet a nemesi szabadságban. A maradiak viszont ezt az érvet is a maguk javára fordították, mondván: a veszedelemben sem kell elválasztani a nemességet a néptől. 54 Az 7808. évi törvény 2. és 3. cikkelye a nemesi felkelést minden korábbinál alaposabban szabályozta. 55 A felkelési kötelezettség szabatos leírásán túl, új vonása, hogy a felkelők fegyvernembe sorolását a jövedelmi viszonyoktól tette függővé, s ennek érdekében elrendelte az ország teljes nemesi népességére kiterjedő összeírást. Az uralkodó felhatalmazást nyert, hogy három éven belül az országgyűlés összehívása nélkül is kihirdetheti az inszurrekciót. A törvény előírta egy országos felkelési pénztár felállítását is, amelynek feladata, hogy hat hónapig fedezze a felkelés költségeit. Intézkedett továbbá az inszurrekció - reguláris hadseregként kezelése mellett — különállásáról, a felkelők zsoldjáról és határozat született a magyar vezényleti nyelv alkalmazásáról. Részletesen előírta a megyék feladatait, mindenekelőtt a hadi szemlét és a hadgyakorlatot, a fegyelmi intézkedésekre is kiterjedőleg. A bandérium ügye azonban függőben maradt; a birtok utáni nemesi hadkötelezettség az idők folyamán elhalványult. Az alsó táblán ugyan egy jelentékeny csoport hirdette, hogy a nemesi felkelés a bandériumok nélkül meg nem állhat, de senki sem tudta, hogy a főpapokon kívül ki kötelezhető erre. A prímás nyilatkozatot is tett, hogy az egyházi rend a tizedjövedelem után vállalja a katonai terhet. A világi nagybirtok esetében viszont teljesen tanácstalanok voltak; belátták, hogy alapos vizsgálat, hiteles írásos bizonyítékok nélkül semmit sem határozhatnak. 56 A törvény a bandérium kérdésének dűlőre vitelére egy 23 tagú bizottság létrehozását rendelte el, örményi József országbíró vezetése alatt. 57 E bizottság — kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1823-ig működött - a problémakör történeti előzményeinek feltárásával Kovachich Márton Györgyöt bízta meg. 58 53 A vitákat Id. Diarium 1808., 112-162. p. 54 Uo. 162-166. p. 55 Mtt, 1901. 377-387. p. 5Ü Diarium 1808., 112-148. Vö. JNÉ, I 2. 207. p. •^ 7 1808:4. tc. - Mtt, 1901. 387-389. p. 58 Bolgár Emil: A banderiális hadrendszer megszűnésével kapcsolatos közjogi viták 17151848 között. In: Magyar Katonai Szemle, 1937. III. 8. sz. 215. p.
