Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában
A bizottság egyik tagja, Reviczky József elsőként vállalkozva a politika tudományának magyar nyelvű előadására, a magyar hadtörténetet is áttekinti. 59 A régi magyarok vitézségét példaként állítva, általános visszafejlődésről beszél; a hadi viszonyokat III. Károlytól I. Ferencig elemezve aktuális problémaként utal a magyar nemesség felkelésének hiányosságaira és a szabályozása körüli nézetkülönbségekre. A felkelési rendszer hibáit is látva, az inszurrekció fenntartása mellett kötelezi el magát. Modernizálását állandó keret felállításával látná biztosítottnak, mégpedig úgy — közelítve Esterházy tervezetéhez —, hogy békében a felkelők a „helybéli bátorságra" ügyelnének, háborúban pedig a vármegye zászlaja alatt vonulnának hadba. Reviczkyvel ellentétben a korszak egyik legkiválóbb gondolkodója, Berzeviczy Gergely a nemesi felkelés korszerűtlenségét, eredménytelenségét hangsúlyozva, a nemesség felmentését javasolja elavult kötelezettsége alól. Napóleonnak ajánlott alkotmánytervezetében 60 következetesen az általános hadkötelezettség mellett foglal állást: Mindenki kivétel nélkül köteles az államot védeni, vagy hozzájárulni a védelemhez. Mindenki ... öt évig köteles szolgálni ... A nemesség nem tehet kivételt, sőt kiválóan van kötelezve a hadi szolgálatra." 61 Az előjog alapjául szolgáló kötelezettség felszámolása értelemszerűen maga után vonja a közterhekből való arányos részesedést. Hajnóczy nézeteinek felelevenítése még 1809-ben is elszigetelt, korán messze túl mutató elképzelésnek bizonyult. A kiváltságaira féltékenyen ügyelő nemesség hallani sem akart a „forradalmi" gondolatokról. A magyar nemesi felkelés szabályozásának 18. század elejétől kiváltképpen aktuális kérdése gyakran foglalkoztatta az országgyűléseket; sok halogatás után úgy tűnt, hogy a napóleoni háborúk alatt végre sor kerül a szabályozásra. Az 1808-as „felkelési törvény" csupán tüneti kezelést jelentett. Az 1807. évi országgyűlés idején kiküldött, illetve az 1808:4.tc. által életrehívott bizottság viszont már az újjászervezés előkészítésén dolgozott; e munka az 1811 12-es országgyűlés alatt is folytatódott, de az előmunkálatokból nem született tervezet. A nádor végül is a kérdést az országos bizottságok tevékenységéhez kapcsolta. Az országos rendszeres munkálatok sorában A társadalom és a termelési viszonyok gyökeres átalakításának igénye az 1820-as évektől a fejlődés parancsoló szükségleteként jelentkezett, s a politikai közvélemény legfelsőbb fórumán - az újra egybehívott - országgyűlés vitáiban nyert megerősítést. Az 1825-27. évi országgyűlés királyi előterjesztésében 6- szereplő „rendszeres munkálatok" tárgyalására ugyan a röpke két esztendő kevésnek bizonyul, de törvénybe iktatják felújítását. 6 '' Hogy a il. József halálát követő közel négy évtized milyen változásokat idézett elő az ország társadalmában, arról az újjászervezett országos bizottságok működése tanúskodhat. 59 A mű címe: A közjó vagy is Haza Boldogítása Tudományának Nevezetesebb Állításai. OSZK Kt. Quart. Hung. 81. 96-165., és különösen 202-248. p.; a szerzőről Id. Csizmadia Andor: Igazgatástudomány a XIX. század elején: Reviczky József. In: Jogi emlékek és hagyományok. Bp. 1981. 245—261. p. — említett kézirat sorsát is nyomon követi, egészen a kiadás elutasításáig, 1814-ig. (257—261. p.) 60 Marczali Henrik: Berzeviczy Gergely magyar alkotmánytervezete Napóleonnak ajánlva. Budapesti Szemle, 1933. 231. k. 16-40., 182-200. p. 61 Uo. 192. p. 62 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből I. Pest, 1868. 144. p. 63 1827:8. tc. - Mtt, 1901. 439-443. p.
