Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században
tóriumból a' Kathedrát és Székeket". 104 Ez történt az ismert kórósi templommal, amelynek jelenleg látható mennyezete és karzata puhafából készült és temperával van festve. Kék, világospiros, világosszürke és fehér a táblák alapszíne, a rájuk festett, erősen kontúrozott minták pedig kék, zöld, sötétvörös színűek. A táblasor egy része egy mennyezet 1792-ben készült részéből, a többi tábla 1834. évi bővítésének idejéből való. A festett karzat hátulján viszont ez a felírás látható: ,,Ez a kar készült 1836. Eszt.-ben." Jor ' A kórósihoz hasonló esettel találkozunk Kovácshidán is, ahol az 1833-ban épült templom karzatának alsó részén látható a régi templomból odakerült temperafestés. — Zalátán keresni sem kellett a festett deszkákat, mert amikor leomlott a stukatúr egy darabja, akkor szinte teljes egészében láthatóvá vált két mennyezetkazetta. Alapos vizsgálat nyomán derült ki, hogy az előtűnt deszkák az 1778 után épült templom mennyezetét díszítették eredetileg, majd az 1831-34 között épített nagyobb méretű templomban kerültek másodlagos felhasználásra. 106 Adorjás 1836-ban épült új templomának karzata alatt látható festett elemek Tombor Ilona szerint a község régi templomából kerültek mai helyükre. Az 1795-ben épült vertfalú, gyékény tetejű templomban azonban valószínűleg sokkal több festett tábla volt, mert az újabb vizsgálatok többek között olyan 18. századi festésmaradványokat találtak, amelyeket a mai szószék feljárójának lépcsői alá szögeztek porfogónak. Ezenkívül a jelenlegi kórusfeljárónak több elfűrészelt régi, festett deszka alkotja a védőborítást és a templomban a hajó végében takaró alatt rejtőzik a 18. századi festésű úrasztala. 107 A pusztulásnak azonban még itt sincs vége, mert a festett minták értéke a huszadik századra semmisült meg. Ahogy változott a paraszti bútordivat és a festett bútorokat flóderezett asztalosmunkák váltották fel, úgy tűntek el a templomok festései a fa- vagy márványerezetet utánzó olajfesték rétegek alatt. A régi festésű (ál) kazettás mennyezetekre nádháló került, és egyszerűen bevakolták őket. Amit azután végképp nem tudtak már a templomba beépíteni, abból malterosládát készítettek, vagy zsaluzást az új betonkórus számára. 108 A napjainkban már egyre rosszabb állapotban lévő templomokon túl, meg kellene írni egyszer az elnémuló ormánsági harangok történetét is.* Nemcsak arról van szó, hogy ezek a harangok 150-200 esztendőn keresztül hűségesen szolgálták a gyülekezeteket: munkára vagy imádságra hívtak, mélyebbé tették a gyász szomorúságát s boldogabbá az öröm napjait, hanem arról is, hogy méreteik és a harangokra vésett feliratok, az inskripciók, igen sok mindent elárulnak a régvolt emberek életéből. Kezdjük talán a gyöngyfai haranggal, amely négy támasszal gyámolított és lezsindelyezett tetejű vén haranglábon állott, s oldalán ez volt a felírás: „1785 Johannes Fischer goss mich in 5 Kirchen. 70 font." — Kiscsány 1813-ban épített templomát és a hozzá ragasztott tornyot kőből és téglából építették. A tornyában volt egy 135 és egy 52 fontos harang. A lelkész a harangról ezt írta: „Minthogy mind a kettőt nem régen maga az Ekklésia öntetté Pétsenn, nints semmi inscriptio vagy jegy rajtok." A kövekből 1795-ben épített kórósi toronyban két harang is van. A nagyobbik kétmázsás ezzel a felírással: .Johannes Fischer 104 Mándoki László: Újonnan felfedezett festett református templomok Baranyában. JPM évkönyve 1975-1976. passim és Garéhoz 161. 105 Magyar Népművészet 1975. 18. kép m Mándoki 1975-1976. 159. )ü/ Tombor Ilona: Magyarországi festett fa mennyezetek és rokon emlékek a XV—XIX. században. Bp. 1968. 40-41. 108 Az általános bánásmódhoz Mándoki 1975-1976. 158. és a szigetvidéki Nemeske „praktikus" anyagfelhasználásához uo. 156. * Az óhajtott tanulmány elkészült Kovács Emil református lelkész tollából és a Baranyai Helytörténetírás 1989. évi kötetében lát napvilágot. (Szerk.)
