Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

goss mich in 5 Kirchen 1799." A kisebbik harang 85 fontos és felírása „Gloria in excelsis Deo 1731." Ezek a minden eklézsiában megtalálható kis harangok szolgálták végig az igen nehéz 18. századot és fáradhatatlanul hirdették az üldözöttek jelmondatát: „Dicsőség a mennyekben Istennek!" Más feliratot ezeken nem találni. 1817-ben nem egy templom tornyában szolgálattól megrepedten hallgat csak kisharang, de olyan is van, ahol nagyobb testvérébe öntve szolgál tovább a hitetlenedő világban. Az 1817. évi vizitációkor, de később is akadt olyan ormánsági falu, ahol torony is, meg harangláb is volt. Drávapalkonyán például a templom mellé 1815-ben haranglábot építettek „...az 1814-ben vásárolt három mázsa és három fontot nyofrió új harang a' Toromba nem férvénn". A nem egyszer túlméretezett harang gyakran státusszimbólum volt a korabeli ormánsági falvakban. Az Istennek még évtizedekig jó volt az ősi talpasegyház, de a szomszédos községek kálvinistáit csak a nagyharang búgó hangjával lehetett bosszantani, és költséges versenyre késztetni. — A pénz azonban az ormánsági gyülekezetekben mindig is kevés volt, ezért a községek elöljárói mindent megtettek azért, hogy a lehető legolcsóbban szerezzék meg az óhajtott méretű nagyharangot. Erre találtak is lehetőséget, mert a különböző harangöntő műhelyek olcsó áron kínálták a valami oknál foga raktáron maradt nagy méretű harangjaikat. A hiúság ördögétől, meg gyülekezetük tagjaitól is szorongatott elöljárók ez esetben nem voltak finnyásak, hanem rendre megvásárolták a katolikus szimbólumokkal dekorált harangokat is. Szaporca harangjáról például a Szűz Mária és az ölében ülő gyermek Jézus koronásán tekint le ránk és mellette jobbról egy keresztet, balról egy dárdát tartó kezet láthatunk, hátul pedig egy feszület van. - Elárulja egykori presbitereinek mesterkedését a hiricsí lelkész, aki olyan nagy gonddal tanulmányozza 296 fontos harangjuk feliratát, hogy felfigyel még a sváb dialektussal fogalmazott „gegosseni" és „Weinberd" szavakra is. Tőle tudjuk, hogy ennek a harangnak a felírása „Az ABC-nek öreg Betűivel, az 1807 Esztendő szám Arábiai Számokkal van öntve és rajta van a Szűz Mária képe is." A harang oldalán látható erős ráspolyozásró! azt beszélték 1817-ben még a hívei, hogy „ . . . a megvevés alkalmatosságával, az öntővel magával ráspolyoztatták le az esküdtek a feszületet, még ott helyben Pétsen." „Nem mondva készült, hanem készen találták valamelly Romano Catholicus Gyülekezet számára volt öntve, melly gyülekezet kitsinylette."

i0í) A rendre felépülő kálvinista templomok nélkülöztek minden külső pompát, mert az 1570. évi egyházi zsinat szerint, amelynek utasításaihoz változatlanul ragaszkodtak: „A templom csak az igehirdetés helye és nem a szentek laka, tehát képek vagy oltár nem lehet benne.

110 Az igehirdető, hogy mindenki láthassa és hallhassa a 18. században már szószékről beszélt. Jelentősége tovább növekedett a 19. században, amikor a racionalizmus hatására az igehirdetés fő célja az erkölcsi nevelés és tanítás lett. A szószék tehát praktikus célokat szolgált, és ennek megfelelően nélkülözött minden cifraságot, díszítést. Stílusát követte a mellette, vagy előtte álló Mózes-szék, a lelkész ülőhelye. A padok az öreg templomokban támla nélküli lócák voltak; a 18. században még nem rontotta a hívek áhítatát a kemény ülőke a hosszú prédikációk alatt. A 19. század azonban meghozta a költséges támlával ellátott padok divatját. Fontos szerepet játszik a templom közepén elhelyezett úrasztala is, amely a 18. századtól már mindig megtalálható a templomban. Alakja sokáig kerek, fatörzsre emlékeztető, amelynek üregében tartották az úrasztali és keresztelő edényeket. A 18-19. század fordulóján jelennek meg a négyszögletes asztalok. Benedek Sándor közli a rendeltetésüket megfogalmazó ősi agenda szavait: „...alteri nulla habent, sed tantum necessaria instrumenta... quando celebranda Coena". (Semmi mást nem tartalmaznak, csak az úrvacsorához szükséges eszközöket.) A bútorzaton kívül emlékezzünk még meg az egyéb felszerelési tárgyakról 100 Ráday Lt, Can. Vis. községenkénti adatok 110 Benedek Sándor: A magyarországi református egyház istentiszteletének múltja. Ausztria-Burgerland 1971. 64.