Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

1790-1795 között épült a festett ormánsági templomok koronázatlan királyának tekintett drávaiványi templom, s csak a festéssel készült el az asztalos 1792-ben, mint a gyönyörű kazettás mennyezet közepén olvasható felirat bizonyítja: ,,AZ URNÁK TEMPLOMA ÉPÜLT A F ll-dik JOSEF TSÁSZÁR ÉS KIRÁLY KEGYES ENGEDELMÉBÜL. . . PETROVSZKi SIGMOND ÉS JÁNOS UR A KINEK JÓ AKARATÁBÓL AZ IVÁNYI SZ EKLÉSIÁNAK TULAJDON (köl)TSÉGÉVEL ÉS MUNKÁJÁVAL TISZTELETES T. Biró PRÉDIKÁTORSÁGÁBAN 1792-dik Esz." A felirat körül 164 mennyezettábla található, s a kazetták alapszíne átlós irányban azonos, fehér, okker, kék, zöld és rozsdaszínű. Legtöbb az egy nagyobb virágfej köré rendezett apróvirágos, leveles díszítés, ezután következnek a geometrikus keretbe foglalt szabad díszítmények, illetve azok ellentétei, a szélesen kavargó, rokokó hatású indadíszek. Az emberábrázolást nem tűrő kálvinista templomban meglepő és éppen ezért híres az iványi sellő figura. A kazetta alapszíne fehér, a figura kékes keretbe foglalt halfarkú, emberíejű koronás alak kardokkal, mellette egy hal és dekoratív díszítésű galamb, csőrében olajággal. A három rajzolt alak komponálása, a negatív foltok virágdíszes kitöltése tanúsítja alkotójának szerkesztőtudását.

inn Domanovszky Györgyöt e rokokó stílusú festmények a kadarkút! (Somogy m.) lebontott táblákra emlékeztetik, de felfigyel arra is, hogy az Iványiban látható díszítések igen közel állnak a torockói (unitárius vidék) bútorstílusának díszítő elemeihez.

101 Időrendben következő a Szaporca és Tésenfa által 1796-ban kő és tégla fundamentumra épített vályogfalú templom, amelynek fala már vályog, padlása deszka, de a fedele még gyékény. Ennek az átmeneti technológiával épített kis falusi templomnak ékességeit, faragott és festett berendezéseit messze vidéken is emlegették.

102 Baksay Sándor tette híressé az 1798-ban terméskőből épült cuni templomot, amelyben a kék virágú deszkamennyezet kockáit ügyes asztaloskéz a földműves életből vett motívumokkal (sarlóval, ekevassal, kék fürtökkel megrakott szőlőtővel és nagy búzakévékkel) díszítette.

103 Különös, hogy 1817-ben a vizitációs jelentést készítő lelkész egy szóval sem emlékezett meg temploma ékességeiről! Az újonnan felfedezett festett templomok sorában meg kell még említenünk Bogádmindszent, Drávacsepely, Drávapiski, Kémes templomát is. Valószínűnek tűnik ezek után az a megállapítás, hogy a 18. században a Dráva menti oratóriumok világában általános volt a templomok festése. A 19. század harmincas éveiben nagy lendületet vett a még meglévő talpas egyházak felszámolása, új - jórészt klasszicizáló - templomok építése. Ezek a legkésőbben épült ormánsági templomok nemcsak stílusban hoztak újat, hanem mindenekelőtt jóval nagyobb méretűek voltak, mint az oratóriumformát őrző elődeik. Ez a méretnövekedés önmagában is kizárta, hogy újra felrakják a mennyezetre a festett kazettákat, a kórusokra, padokra a festett táblákat. A takarékos építtetők természetesen nem dobták el az eredeti célokra már nem alkalmas, festett deszkákat, hanem praktikus célokra használták azokat. Ezt a gyakorlatot rögzíti a festett templomú Besencéről Garéba került kiválóan képzett Szelle Benjámin lelkész az eklézsia 1837-ben kezdett anyakönyvének első lapján, amikor egyszerűen közli, hogy az 1823-tól épített új templomba 1826-ban vitték be ,, . . . a' régi Órait*

0 Ormánsági festett mennyezetű ref. templomok 1975. Bev. m Domanovszky György: A magyar nép díszítő művészete. Bp. Akadémia 1981. I. 261. 102 Ráday Lt. Can, Vis, 1817. Szaporca, és Kaíotai László (Szerk.): Pécs-baranyai ismertető 1934. 308. 103 Baksay Sándor: Mecsekvidék. Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. XIII; 347-348.