Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

A 18. században a berendezkedő Habsburg-hatalom a protestáns vándorprédikátorok tevékenységét már semmiképpen nem engedte, még az ittlévőket is korlátozta, s a Türelmi Rendelet után újjáépülő talpas egyházakban és az 1820-as évekig csekély számban épült barokk templomokban már egy pompásan kiérlelt stílust alkalmaztak helyi mesterek. Ezek közül Adorjásból ismerjük Szaitz Jakab tisler nevét, a kórósi és a kovácshidai templomban pedig a vajszlói Gyarmati János művészetére utaló táblákban gyönyörködhetünk. A mi adataink arról beszélnek, hogy az Ormánságban az unitárius módra épített oratóriumok adtak otthont a díszítés divatjának, amelyet azután egyaránt alkalmaztak a régi és az új stílusban épített templomokban. Sajnos eddig még nem sikerült igazolni, hogy Erdéllyel pontos szinkronban festették-e az ormánsági kálvinisták és északra, meg keletre lakó unitárius szomszédaik oratóriumaikat. Azt azonban már most is tudjuk, hogy a felszabadulást is túlélt gyülekezetek a szatmári béke után, a húszas években építik újjá oratóriumaikat és ez az „articularis világ"-ként emlegetett vallási elnyomást megelőző korszak éppen a hazai kálvinista templomfestés virágkora. Nem véletlen, hogy a Magyar Népművészet (1975) c. reprezentatív kötet szerkesztői a legszebb ormánsági festett templomok sorában hozzák Mezőkeresztes (Zemplén m. 1728), Hódmezővásárhely (1728), Noszvaj (Borsod m. 1734), Megyaszó (Zemplén m. 1735) festett templomainak gyönyörű képeit. Ha nem lennének itt az oratóriumok, akkor azt is gondolhatnák, hogy a 18. század végére a Hómezővásárhely—Szentes irányában nyúló kereskedelmi kapcsolatok révén a fakószekereket áruló ormánsági bognárok, és kerékgyártók hozták el a virágos reneszánsz hírét a Dráva mellékére is, és nem kellett már csak egy-egy új módon építkező, módos gyülekezet, hogy a felfogadott asztalos ecsetje nyomán felragyogjon a festett templomok virágoskertje. Az oratóriumok azonban itt vannak, sőt a Türelmi Rendelet után még évtizedekig az ősi stílusban épülnek és a templomok díszítésére való törekvés eleven gyakorlat azokban a gyülekezetekben is, amelyeknek nincs ereje, hogy megszabaduljanak a talpas technológiától. A legrégebbi ismert festett ormánsági templomok sorát a rádi nyitja, amely ,,megújítatott Schnalk Károly asztalos által" 1770-ben és 1817-ben ,, . . . még a legjobb állapotban van". Követi mindjárt az 1773-ban restaurált hiricsi templom ,,Egészlen fa materiából készült, fa talpra", de „Mennyezete és déli oldalon lévő karja festéssel megtarkázott deszkából készült". Az 1816-ban készült katedrájának és az úrasztalának festéséről nem ír a lelkész.

97 1784/1785-ben ,,erős materiából, deszka mennyezetre, kifestve" építi Vajszló is templomát, de a szomszédos Besence még 1792-ben is csak 7 öl hosszú, 4 öl széles ősi talpas egyházát „„modernizálja". A felújítás munkáját bizonyos, hogy a százados gyakorlatnak megfelelően a gyülekezet tagjai végezték kalákában, de mit csinál ott ugyanakkor „ . . . a' Templomon munkálkodó Asztalos Mester, kinek naponként bizonyos számú ital adatott" s ezért „A' fertály esztendőbeli Korchmán a'mi Nyereség jött volna, azt (mind) megitta, s így innen semmi egyébre való haszon nem jött."

98 Ebben az évben épített közösen Rónádfa és Hernádfa (a mai Gyöngyfa) is talpakra rakott, sövényoldalú, sással fedett templomot, amelyben a karzat és a katedra is fából van, „mennyezete (pedig) tarka deszka"."

9 97 Ráday Lt. Can. Vis. 1817. Hirics, Rád. 98 Ráday Lt. Can. Vis. 1817. Besence és Bm. L. PAU VP. 1792-1794. A besencei bíró számadása. 99 Ráday Lt. Can. Vis. 1817. Rónádfa és Hernádfa templomépítése.