Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

A vagyontalan ormánsági gyülekezetek hatalmas méretű társadalmi összefogásának emlékét őrző források között, némi erőfeszítés árán lehet találni olyan bizalmas, külső segítséget kérő, vagy belső bajokat feltáró forrásokat, amelyek arról győzik meg a kutatót, hogy a talpas templomok felváltása „szilárd" anyagú építményekkel nem stílusváltás csupán az Ormánság egyházi építészetében, hanem múlt és jelen konfrontálódásának helyenként szenvedélyes színtere is. Minden adatunk arról beszél, hogy a nagy anyagi erőfeszítést kívánó újításokat a gyülekezetek jómódú vezetőrétege erőltette. A szemléletes példát kínáló Magyarmecske esetén ,,. . . az egész Kösség, különössen pedig annak mostani vezetősége" íratja 1840. március 30-án a felsőbaranyai esperesnek: „Régi, elavult templomunkat használható szereiért megvévén a kisteleki kasznár úr" és most sürget, ,,. . . hogy hányjik, szedjük, pusztítsuk szét, hogy szereivel dolgoztathasson". Az erős gerendák és rugalmas deszkák némán tűrték sorsukat, felépült az új templom, elkészültek már a berendezési tárgyak is, amikor váratlanul általános elégedetlenség robbant ki a gyülekezetben a szószék helye miatt. A régi, alig nyújtott négyzet alakú templomban a fő helyen, a hosszabb, déli fal közepén állott a szószék, előtte a lelkész ülőhelye, a Mózes-szék, és az úrasztala. S a középkori jurtákra és temetőkre emlékeztető módon a lelkész jobbján ültek rang szerint a férfiak, balján az asszonyok, szemben kaptak helyet a lányok, menyecskék, s eredetileg csak a torony felőli falon lévő karzaton a fiúk és a fiatal férfiak. Az ősi rend szimbólumát jelentő, egykor talán Mecskén is virágokkal díszített oratóriumát az Isten dicsőségére építette a fehérruhás nép, s most nemcsak ezt rontatta szét, de magát az ősi rendet is megtámadta a község vezetősége, amikor a szószék helyéül a hosszúkás téglalaphoz hosonlóvá lett alaprajzú templom rövidebb, keleti falához akarta tenni a katedrát ... A megrémült vezetők most az esperestől kérnek „. . . két érdemes papi személyeket", meg egy „magistratualis", azaz megyei tisztségviselőt, hogy az új templomban ,,. . . a székekre nézve jó rendet" szabhassanak. Varga Ádám lelkész, 1 nap múlva, március 31-én három oldalas levélben összegezte az egyházmegyei tanács számára a katedra elhelyezésének történetét, ebből tudjuk, hogy ,,. . . győzött a régiségekhez vérig ragaszkodott köznép", amely makacsul csak azt hangoztatta a változást szorgalmazó egyházi és világi emberek előtt, hogy „Ha tíz esztendeig nem járhatunk is az új templomba, még sem épitjük a' Kathedrát a' Templom végibe, ha pedig az Uraság (Czindery László, Somogy megyei tisztikar egyik kiemelkedő vezetője, s a gazdaságban a korszerű módszerek elkötelezettje) erővel a' végibe építtené, üsse meg a' Menkő a' Templomot Kathedrástól, amikor dörög, de mink soha bele nem megyünk." A katedra most is ott áll, ahova a győztes gyülekezet helyeztette, de a régi világot képviselőivel s azok maradékaival együtt elsodorta a történelem.

91 d) A templomok festésének kérdése Az ormánsági faluképben oly fontos szerepet játszó református templomok születésének és átalakulásának korában lehetetlen hallgatnunk azok festésének kérdéséről. Az ismertebb festett templomok (Adorjás, Drávaiványi, Kórós) alapján az a közfelfogás alakult ki, hogy e templomok általában a katolikus népi barokk stílusban épültek, református gyülekezetek számára. A templomok belsejét díszítő S1 Ráday Lt. A felsőbaranyai egyházmegye iratai. Magyarmecske, 1840. Missilisek (márc. 30., 31.) az espereshez és az egyhámegyei tanácshoz.