Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

asztalos mesterek ennek megfelelően nem használhatták a festett - faragott alakos katolikus szimbólumokat, hanem a rendelkezésre bocsátott - néha igen nagy - teret pazar gazdagsággal szórták tele a mezők virágaival. Ennek a gyakorlatnak megfelelően az ormánsági református templomok (vagy legalább azok egy része) a 18. sz. végére virágokkal telehintett hajlékká változott.

9- Virág borította a mennyezetet, a kórus elejét és alját, a szószéket, és amikor a 18. század végére divatba jöttek a költséges padok, akkor azok mellvédjét is. A 18. század üldözött kálvinistája pedig a keleti pompájú környezetben csak arra gondolhatott, hogy „Áldott az úr, kinek lábai itt lépnek Szivet adott mennyből a nyomorult népnek Hogy ez (házát) . . . tehette ily szépnek"

93 A festésre alkalmas famennyezet a reneszánsz hasonló „festett-faragott" mennyezeteinek megfelelően úgy keletkezett, hogy a rendelkezésre álló teret lécezéssel négyzetes táblákra osztották. Ezek voltak a mennyezet kazettái. A festés alapmotívumai is az olasz reneszánsz formakincséből táplálkoztak, de ezekből a magyar mesterek képzelete a változatok mesés gazdagságát bontakoztatta ki. A magyar dekoratív képzelet a reneszánsz elemek szétbontásában, átalakításában csodálatos eredményeket ért el. A fejedelmi Erdélyben, ahol a virágzás feltételei a legjobban adottak voltak, a mennyezetfestést ,,a fára virágokkal való cifrázásnak" nevezték. Ez a 16—17. századi „virágos reneszánsz" helyenként még a 18. század elejére is átnyúlik. Ekkor tűnik fel a szegfű, a gránátalma, a cserepes virágtő, a „nagykígyósnak" nevezett minta. A nagyszerű formakincs létrejöttében szerepet kapott a török díszítőművészet is, amelyben ugyancsak megtaláljuk az indákat, szegfűt, gránátalmát.

9

'' Ebben a csodálatosan gazdag művészetben különös egységbe olvadtak össze a 17. századi díszruhák, nyeregtakarók, a magyar úrihímzés, az olasz, francia, török kézimunkák, keleti mértani figurák mintái a megmagyarosított szegfűkkel, rózsákkal, tulipánokkal, napraforgókkal. Arra a kérdésre, hogy honnan, s hogyan került az Ormánság és a szomszédos Sziget-vidék református falvaiba a templomfestés gyakorlata, azt szokták válaszolni, hogy Erdélyből hozták az új hitet vándorló hitszónokok, az új formákat pedig vándorló asztalosok.

95 Ennek a több helyütt is olvasható megállapításnak az igazát csak akkor lehet elfogadni, ha arra gondolunk, hogy az erdélyi kapcsolatokat realizáló vándor prédikátorok a hazai virágos reneszánsszal egyidőben, tehát a 16—17. században érkeztek erre a tájra. Az új hit pedig amit ők propagáltak Nyugat-Baranya katolikusai és kálvinistái között, az unitarizmus volt. Tanításaik ugyan nem tudták megingatni a kálvinistákat, akik (Mónosokoron) öntudatosan vallották 1695-ben, hogy „mindig is kálvinisták voltak", Rónádfán meg az összeíró jegyezte meg róluk, hogy kálvinisták és azok is akarnak maradni. (,

.Calviniste sunt et manere volunt.") A többi községben már egyetlen szó is elég: ,,

Calviniste".

96 Azonban az ismert hitviták lezajlása után és még inkább az ellenreformáció kemény csapásai idején a kálvinisták is az unitárius oratóriumok mintájára építették templomaikat. 92 Az ormánság festett fa mennyezetű református templomok. Műemlékeink 1. Pécs, 1975. Szigetvári János bev. 93 A csengeri (Szatmár m) ref. templom egyik táblaképének felircta 1745-ből. Holet Tamás-Fél Edit: Magyar népművészet 1975. 25. kép. 94 A kazetta készítéshez: Magyar Néprajzi Lexikon II. 153-154.; Az erdélyi gyakorlathoz: Magyar Művelődéstörténet. Bp. én. 566.; A török hatáshoz: Balassa-Ortutay: Magyar Néprajz 1979. 351-352. 95 Ormánsági festett fa mennyezetű templomok. 1975. Bev. 96 Timár György: A pécsi provizoratus faluösszeírásainak a török időkre vonatkozó feljegyzései. (1695, 1696) BHi. 1982. 47-105. passim.