Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

amely pedig az ellenfél csapatainak az elismerést szűkmarkúan mérte — a 44. gyalogezred kitűnt magas létszámával, kiváló fegyelmével és harci szellemével és lényegében a 8. vörös hadosztály gerincét képezte.

24 Az északnyugati frontról történt visszavonulás azonban a 44. gyalogezredet annyira demoralizálta, hogy a hajmáskéri táborból a 8. hadosztály többi ezredeivel egyetértőleg nem volt hajlandó júliusban a tiszai frontra menni. Ezt a 44. dandár politikai megbízottjának emlékiratai is megerősítik. Csak a hadosztály tüzérsége ment el a Tiszához harcolni, közte a somogy—baranyai 44. tüzérezred is. A bácskai menekültekből alakított 15. vörös gyalogezred sohasem őrizte a szerb demarkációs vonalat. Az 1/15. zászlóalj csak a románok, a másik kettő viszont a csehek ellen is harcolt (Lévánál). A magyar helyzetjelentések és források csak elszórtan regisztrálnak szerb katonai akciókat. így április 26-án Makót, 28-án a szegedi franciákkal karöltve átmenetileg Hódmezővásárhelyt, 29-én pedig a golai hídfőt szállották meg. (Gola, Zdála és Gotalovó a Dráva bal párján fekszik ugyan, de Horvát-Szlavonországhoz tartozott. (Vuk V/naver jugoszláv történész tagadja, hogy a szerbek átlépték volna Maros vonalát, egyúttal pontosan regisztrál több fegyveres incidenst, amelyek magyar és szerb járőrök vagy századok közt zajlottak le.)

25 Május 29-én a Vendvidéken kikiáltották a szociáldemokrata Mura Köztársaságot Muraszombat székhellyel, amelynek elnökévé Tkalecz Vilmos tanító, tartalékos főhadnagyot választották meg. Az itteni ellenforradalmárok nem a jugoszlávokkal, hanem a stájer Bauernkommandóval és az ausztriai magyar fehér emigránsokkal álltak kapcsolatban. Hozzájuk csatlakozott a II/20. zászlóalj és mintegy háromszáz önkéntes, Perneczky Jenő százados parancsnoksága alatt. A muraszombati védőszakaszt tartó X. határvédzászlóaljat részben lefegyverezték, az Alsólendvánál álló XI. határvédzászlóalj fölvette a harcot az ellenforradalmárokkal szemben. A Belatincon és Lendvavásárhelyen levő őrség nagyobb része visszavonult előlük, kisebb részben pedig a fehérekhez csatlakozott. A Mura Köztársaság intézőbizottsága május 31-én táviratban tudatta megalakulását a Vas megyei direktóriummal és a külügyi népbiztossággal, kijelentve, hogy a Magyar Tanácsköztársasággal barátságban óhajt élni, de ha fegyveres támadás érné, a „szomszédos imperialista államok segítségét fogja igénybe venni." Egyúttal kérte a tanácsköztársasági csapatok kivonását a Mura Köztársaság területéről. Válaszul a dunántúli II. hadtest hat zászlóaljat és másfél tüzérüteget vonultatott fel a Mura Köztársaság Szentgotthárd-Semjeháza-Csesztereg-Alsólendva vonalából és június 5-ig tartó harcokban leverte a zendülést. A szétvert ellenforradalmárok részben Ausztriába, részben pedig horvát területre menekültek. Az előbbiek vetették meg a feldbachi magyar tábor alapját, Tkalecz Vilmos pedig Szegeden tűnt fel.

26 Azt, hogy előzőleg — április 21-én — még közreműködött az alsólendvai ellenforradalom leverésében, nyilván megbocsátották neki. Hogy a szerbek nem avatkoztak bele a vendvidéki eseményekbe, érthető volt a már említett klagenfurti offenzíva miatt, mert kész helyzet elé akarták állítani a békekonferenciát. A Dunántúl és a Duna—Tisza-köz határvédelmét a magyar Vörös Hadsereg főparancsnoksága határvéd kerületi parancsnokságoknak utalta ki, amelyek közül négy a II. hadtest, egy pedig az I. hadtest parancsnoksága alá tartozott. A határvéd vörösőr zászlóaljak állománya volt csendőrökből és határrendőrökből, valamint újonnan toborzott vörösőrökből állott. Sorhadi alakulatok is kerültek közéjük. Az I. határvéd kerületi parancsnokság (Kaposvár) a legutolsó, 1919. július 26-án kiadott helyzetvázlat szerint 8 zászlóaljjal és 18 géppuskával rendelkezett és az egyes védőszakaszokon a következő alakulatok állottak: Nagyatád VII. határvédzászlóalj, Németlad VI. határvéd zlj., Sásd 11/17., Komló V/44, (pécsi bányász), Bony-