Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

hód VI/44, zlj. Tartalékban volt Kaposvárott az 1/44., Dombóvárott a 11/26. nemzetközi, Mágocson pedig az V. határvéd. zászlóalj. Meg kell említeni, hogy a hadsereg főparancsnoksága még július 21-én a M/17., V/14, és VI/44. zászlóaljakból felállította az 52. pécsi vörös gyalogezredet.

27 A II. határvéd kerületi parancsnokság (Zalaegerszeg) 5 zászlóaljjal és 18 géppuskával bírt. Az egyes határvédzászlóaljak a következő védőszakaszokat őrizték: Muraszombat XI., Alsólendva X., Szepetnek (Nagykanizsa) IX., Zákány VIII. határvédzászlóalj, Gyékényes: Balkán zászlóalj.

28 A paksi aknazár parancsnoksága (Langsfeld százados), amelynek egy tengerészzászlóalj és három üteg állott rendelkezésére, szintén a II. hadtest alá tartozott. A IV. határvéd kerületi parancsnokságot (Kecskemét) a gödöllői főhadiszállás július 4-én az ott működött politikai megbízottak fegyelemzüllesztő túlkapásai miatt feloszlatta, a bácskai védővonal őrizetét a Garam menti frontról délre szállított 4. hadosztályra bízta. Ez alá tartozott a 2. és 6. munkásezred, amelyeket feltöltöttek a felbomlott l-IV. határvéd zászlóaljak maradványaival. Tüzérsége nem volt, mert a románok ellen rendelték.

29 Amikor a szegedi ellenforradalmi kormány kapcsolatot teremtett a belgrádi kormánnyal, az utóbbi hozzájárult, hogy Inselt István, Kovács Antal és Riffl Sándor alezredesek mint katonai megbízottak működjenek Baranyában, sőt Gaál Gaszton és Bartal Aurél mint polgári kormánybiztosok jelentek meg Pécsett. Riffl Sándor feljegyzései szerint Colakantic ezredessel és Kovács Antal alezredessel egy haditervet dolgozott ki, amely szerint 1919 júniusában egy szerb hadosztály az általuk szervezett pécsi ellenforradalmi csoporttal együtt elfoglalta volna Somogy és Tolna megyét, egészen a Sió-csatornáig. Ezt a területet azután a szegedi kormány rendelkezésére bocsátották volna. A szerb hadsereg főparancsnoksága azonban megtiltotta ezt az akciót.

30 Colakantic különben az augusztusi fordulat után az ellenforradalmárokkal szemben az októbristákat, sőt a tanácsrendszer híveit pártolta - mindaddig, míg a polgári társadalmi rendet nem veszélyeztették. A Pécsett szervezkedő ellenforradalmárok kb. egy század erejű osztagának még megengedték, hogy a demarkációs vonalon átmenve, Kaposvárra és Szekszárdra távozhasson. A déli demarkációs vonalat őrző vörös csapatok Budapest román megszállásának hírére folytatólagosan elszéledtek, a 4. hadosztály román fogságba jutott, töredékeik pedig a Szegedről Dunántúlra átkelt keretállományú nemzeti hadsereg 1. hadosztályához csatlakoztak, amely a Dunán Faddnál áthajózva, augusztus 14— 16. között Szekszárd—Tolna körletébe táborozott le. Együtt maradtak egy ideig a baranyai menekültekből szervezett zászlóaljak, illetve az 52. vörös ezred, minden harci kedv nélkül. Colakantic ezredes a hozzá intézett megkeresésre azt az üzenetet küldte, hogy mindenki hazatérhet Pécsre - mert szükségük volt a bányászokra — Hajdú Gyula azonban nem. így történt, hogy a Komlón állomásozó pécsi bányászzászlóalj is augusztus 15-én átvonult a demarkációs vonalon és fegyvereit a szerbek előtt lerakta. Hajdú Gyula már kilenc nappal előbb átszökött az osztrák határon és hamis olasz útiokmánnyal eljutott Milánóba.

31 Éppen a fehér terror kezdeti időszakában, amelynek többek közt Zay Dezső zászlóaljparancsnok (gróf létére meggyőződéses kommunista) és Latinca Sándor is áldozatul esett. A magyar-jugoszláv határ kérdésében a békekonferencia legfelsőbb tanácsa 1919. május 12-én elfogadta a területi bizottság április 6-i javaslatát, amely szerint Dunántúlon Mura —Dráva képezte volna a határvonalat, innen északra a Duna medrében haladt nem egészen Mohácsig, Bácskában és Bánságban pedig a határvonalat körülbelül úgy tervezték, ahogyan azt a trianoni békeszerződés is lerögzítette. A belgrádi kormány erre élénk diplomáciai akciót indított a határozat mó-