Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

A „tisztes rendűeknek" is nevezett honoráciorok a 19. század első felében több megyében a valódi nemesekkel azonos megítélés alá estek éppen a nemesi felkelés, a rendkívüli hadisegély, tehát a kötelezettségek tekintetében.

52 Baranyában is e tendenciát véljük felfedezni.

53 A helyi nemesség társadalmi rétegződésének bemutatásában és számuk kontrollálásában egy korabeli nemesi katalógus van segítségünkre.

54 A kategóriák és létszámok eszerint így alakulnak: egyházi méltóságok (13), főnemesek (5), köznemesek (358). A köznemesség további rétegei: - birtokosok (60), - kurialisták (103), - birtoktalanok (146), - jobbágy telken élők (49). A következőkben e rétegződést alapul véve vizsgáljuk a megye köznemességét; munkánkat megkönnyíti és jelentősen segíti az összeírások nyomán készített ,,foglalkozási" táblázat.

55 A közép- és kisbirtok térnyerése egy pillanatra sem veszélyeztette a megyei nagybirtok pozícióit. 1787-re a birtokstruktúra stabilizálódott, olyannyira, hogy 1848-ig a birtoktestek szinte semmit, csupán a birtokosok személye változott meg.

50 Az általunk vizsgált időszakban e tekintetben is alig van mozgás. A közép- és kisbirtok természetszerűleg csak a nagybirtok rovására erősödhetett, ezért sem érdektelen szemügyre vennünk területi elhelyezkedésüket. -.Egybefüggő középbirtok csak a megye északnyugati (Siskovics, Melczer, Petrovszky-birtokok érintkezésében a Jeszenszkyekével), illetve a megye keleti részében, a Duna közelében (Sauska-Bésán) található. A megye szívében kis szigetet képezett, a Czindery és a Mihálovics birtok. (Pellérd és környéke, ill. Baksa és Görcsöny). A megye északkeleti részében elterülő Perczel birtok (Ófalu, Zsibrik és Hidas egy része) sajátos helyzetét az adja, hogy bár közigazgatásilag még Baranyához tartozott, természetszerűleg a család Bonyhádi uradalmának részét képezte. A Perczeleken kívül csupán a Czinderyeknek és a Jeszenszkyeknek volt más megyében birtoka. A közbirtokosságok (Hidas, Mocsolád stb.) is a megye északi felén voltak, míg a megye déli részét (siklósi, baranyavári járás) a nagybirtok kizárólagos uralma jellemezte. Időszakunkban a legjelentősebb birtokkal a Petrovszky család rendelkezett, a birtokszerzési folyamat nehézségeit és időbeli elhúzódását az ő példájukon mutatjuk be. A Petrovszky birtok vételek egész sorával alakult ki.

57 Mivel a szerzemények királyi megerősítéséig gyakran évtizedek is elteltek,

58 egymást érték a birtokperek és megállapodások. A gyakran rendkívül hosszan elnyúló, meg-megújuló pereskedések igazolhatják, hogy e korban korántsem tartozott az egyszerű és gyorsan lebonyolítható műveletek közé a birtokszerzés.

59 Az 1780-as évekre befejeződött birtokgyarapítást követően a család Baranya legtekintélyesebb középbirtokát vallhatta magáénak. A további erősödés akadályául ezután már a családi osztozkodás, perpatvar szolgált, amely végül is a birtok kettéosztását eredményezte (1785). Korszakunkban a megosztott birtok élén két özvegy, Petrovszky Józsefné (Nyitray Mária Anna) és Petrovszky Jánosné (Gyulai Gaál Franciska) állt. A birtokukban lévő helységek a következők voltak: Oroszló, Bikal, Szentmárton, Bükkösd, Gyűrűfű, Tormás, Szablás, Szalatnak, Köblény, Maróca, Hajmás, ill. Felsőmindszent, Szatina, Gyümölcsény, Szentkatalin, Szentgyörgy, Szágy és Iványi. A megye ,,régi", a 18. század közepén már birtokos családjai (Horváth, Petrovszky, Jeszenszky, Sauska, Bésán stb.) mellett rendkívül rejtélyes és látványos a Verőce megyéből származó Mihálovics família előretörése. Az 1787. évi kimutatás - elő-