Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

zően nincs baranyai adatunk a családról

60 — szerint Görcsöny birtokosaként, 2531 holdjával már ötödik a középbirtokosok sorában. Az 1809-ben 54 éves Mihálovics József Baksát és Téssenyt birtokolja. Birtokai növekedésével arányban tekintélye is emelkedett, ezt jelzi alispánná választása, 1813-ban. A megye sajátos, a Dunántúlon is szinte egyedülálló jelensége, a kisbirtok hiánya az úrbéri tabellák által is megerősítést nyert. A korábban vázolt történelmi okok adnak erre magyarázatot, továbbá a középbirtokosok azon szándéka, hogy birtokaik felaprózódását megakadályozzák. Erre utal, hogy korszakunkban csak elvétve találunk példát „osztályos egyezségre", melyre szinte kizárólag örökösödéskor kerül sor (lásd: Horváth család férfíágának kihalása, 1763). Anélkül, hogy az örökösödési jog szövevényébe hatolnánk, csupán egyfajta tendenciát kísérlünk meg felvázolni. A megyében az első közbirtokosságról,

61 a hidasiról 1767-től van tudomásunk. 1797 és 1810 között viszont már a Bana és a Mesterházy család örökösei is együttesen birtokolják a reájuk háramló birtokot; Zsubbony, valamint Festetich gróf pedig felesége (utóbbinak Boronkay Krisztina) révén lesz birtokos a megyében. 1848-ban pedig már kilenc közbirtokosságról tudunk Baranyában.

62 E tendenciából a birtok felaprózódás elleni védekezést véljük kiolvasni, amely szükségszerűen együtt járt a birtokosok számának növekedésével is. A közbirtokosságokba tömörülő kisnemesek közül kevesen jutnak komolyabb megyei pozícióba, az ebből a környezetből kikerülő Kajdacsy família — melyről még szó lesz a későbbiekben - kivételnek számítva alispánt is adott a megyének. Baranya birtoktalan nemesei — a külön tanulmányt érdemlő kurialistákat nem számítva — egyértelműen a legnagyobb rétegét képezték a nemességnek. Többségük (122 fő) állami, megyei, illetve uradalmi tisztséget vállalt, szép számban léptek értelmiségi (30) és katonai pályára (18 fő), de akadt közülük kereskedő (3), iparos (18) és elvétve bérlő is (4 fő).

63 Az 1792-es és az 1809-es összeírások összevetéséből kitűnik, hogy az állami, megyei tisztségeket szinte maradéktalanul a nemesség tartotta kezében, az uradalmi tisztek között viszont szép számmal voltak nem nemesek. (Az előbbi évben a tisztviselők aránya 60:123, az utóbbiban - csak a nemeseké - 66:56 volt.) Egészen a 18. századig a megyei tisztség viselése „nobile officium" volt, amelyet a megválasztott köteles volt elvállalni.

64 Az anyagi előnnyel nem járó szolgálatot a tekintély, a befolyás és a - természetesen korlátozott - hatalom miatt mégis általában szívesen vállalták. A választhatóság előfeltételei a következők voltak: nemesség, honosság, lakás a megyében, megfelelő vagyoni helyzet és rátermettség. A tisztségeket a legrégebbi időtől kezdve választás útján töltötték be, és a tisztviselők a közgyűlés utasításai szerint jártak el. A tisztségek később - a fizetések révén - az egzisztencia biztosítékául szolgáltak. A 18. század első felének baranyai tisztújításai, mint a megye tényleges urainak (Nesselrode püspök, az Esterháziak és a Batthyányak) küzdőterei jelennek meg előttünk.

65 E több vonatkozásban is megalapozottnak tűnő vélemény — nézetünk szerint - némi korrekcióra szorul. Éppen a példaként felhozott Madarász László alispánságot követő 1716. évi tisztújításon fogalmazódik meg az alispánná választás egyik kritériuma: ,,. . . alispán csak teljesen független egyén lehet és nem valamely uraság alattvalója . . ,"

66 E szempont ugyan továbbra sem gátolta a „választás" manipulálását; ez annál inkább feltételezhető, mivel a jelölés továbbra is főispáni jog maradt. Valószínűsíthető, hogy e döntés — vetélytársai rovására — a püspök-főispán sugallatára történt. Főleg ez okból a megye tisztviselőkarának, annak változásainak nyomon követése 1777-től célravezető igazából.

67 Hojtsy Mihály hosszú alispánsága idején (1762-1786) nevezték ki a megye első