Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. évi tanulmánya a kisebbségi kérdésről és Magyarország belső föderalizálásáról

A három vagy négy vicebán és a bánsági tanács A nemzetiségek, tehát a magyarok, németek, délszlávok, esetleg a szerbek és a katolikus délszlávok (bunyevácok és sokácok) külön-külön, általános és titkos választójoggal, a kuriális rendszer szerint egy-egy vicebánt választanának. A bánnal együtt ezek alkotnák a bánság tanácsát. A bán a végrehajtóhatalmat a vicebánok és a bánság tanácsa útján gyakorolná. Viszonyuknak, természetesen az igazgatás magasabb fokán, a vármegyei főispán és alispán viszonyához hasonló elveken kellene nyugodnia. A bán a főhatalom választottja s a központi államhatalom bizalmi embere, tehát összekötő a Szent Korona és a bánság között, a vicebánok ezzel szemben a nép választottai, tehát tulajdonképpen ők népüknek és a bánsági alkotmánynak a képviselői. A végrehajtás súlypontjának tehát a vicebánok és a bánsági tanács intézményeiben kellene lennie. Minden vicebánnak rendelkezésére állna a saját hivatala, a különböző igazgatási ágakat intéző személyzettel. Nemzeti kérdésekben a vicebánoké lenne a közvetlen intézkedési jog. A népi autonómia érvényesülésének a szempontjából közvetlen felügyeletet gyakorolnának a vármegyei, városi és községi igazgatásban is. Mindezt a nemzeti ügyek szolgálatára széles körű jogokkal felruházott szervek segítségével intéznék. A bánság tanácsának a főfeladata az lenne, hogy összhangot teremtsen az általános és a nemzetiségi igazgatás, az állam és a bánság érdekei között. A bánsági gyűlés és a nemzetek gyűlései A bánság legfőbb törvényhozó szerve a bánság gyűlése lenne. E gyűlés az egyes nemzetek által kúriáik útján létszámuknak megfelelő számban általános és titkos választójog mellett listás rendszerrel megválasztott képviselőkből állana. A bánság csekély szlovák és ruszin lakossága a délszláv vagy a katolikus délszláv kúriába tartoznék. A képviselők számát minden fontos szempont gondos mérlegelése után kellene megállapítani. Elvileg bizonyára helyesebb, de nehezebben megvalósítható megoldás lenne az, ha a három vezető nemzetiség azonos számú, pl. fejenként tizenkét képviselőt választana meg. Ezzel el lehetne hárítani a majorizálás veszélyét. A magyarok, németek és délszlávok száma azonban eléggé egyforma s így a majorizálási kísérleteknek az első megoldás esetén is csak kevéssé lennének esélyeik. Az elméletileg helyesebb második megoldásnak bizonyos mértékig gyengéje az, hogy a csak egész kis többségű nemzetiségek is ily módon megrövidítve erezhetnék magukat. Más a helyzet Erdélyben, ahol tervem szerint az egyes nemzetiségeknek területi autonómiájuk is lenne. Mindenesetre - mint látni fogjuk - a nemzetiségek gyűlései ebből a szempontból bizonyos megoldást jelentenek. A magyarok, délszlávok és németek által akár az első, akár a második megoldás keretében választott képviselők önmagukban egy külön testületet is alkotnának. Ezek lennének a nemzetek gyűlései a vicebán elnöklésével. A nemzetiségi autonómia keretében e nemzetiségi gyűlések is törvényhozó hatalmat gyakorolnának. Jogalkotásaikat a bánsági tanácsnak kellene felülvizsgálnia s esetleg döntés végett a bánság gyűlése elé terjesztenie.