Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. évi tanulmánya a kisebbségi kérdésről és Magyarország belső föderalizálásáról

A bánság/ autonómia hatásköre Kétségtelenül a bánsági autonómia helyes, tehát jogos és ésszerűen megállapított hatáskörének a tisztázása a legnehezebb feladat. A magyarság éles politikai és jogászi ítélőképessége, melyet gazdag hagyományok támogatnak, e nehéz, de méltó feladat megoldásától bizonyára nem fog visszariadni. Ami a hagyományt illeti, szemünk előtt van elsősorban az 1868-as horvát alkotmány. Mégis nagy hiba lenne azt, a Bácska egészen eltérő viszonyai között, gyengéivel együtt, egyszerűen lemásolni. Horvátország földrajzi, történelmi és politikai szempontból egyaránt, mindig külön ország volt. A Bácska ezzel szemben nem ország. Az 1868-as magyar—horvát kiegyezésben megállapított alkotmány majdnem állami alkotmány, s ezért túl széles keret lenne a Bácskának, hisz az bár nagy, de csak egyetlen vármegyéből áll. Bár olyan nagyfokú elkülönülés már káros lenne, a lelkek megnyugtatására ki lehetne azért jelenteni, hogy Magyarország, komoly szükség esetén, végső esetben, hajlandó lenne tudomásul venni az egykori horvát autonómiához hasonló megoldást is. Az autonómia számára a túlzott elkülönülésnél is nagyobb veszély lenne azonban a másik véglet; a túl kevés jog, a iátszatautonómia, sok hivatallal és méltósággal, de kevés tartalommal és hatalommal. Magyarországnak sohasem szabad megismételnie a nemzetiségi törvény végrehajtásánál elkövetett hibát: a kisebbségi kérdés megoldására megalkottak egy nagyszerű törvényt, de egy gyengébb nemzedék a megadott jogokból a törvény végrehajtásánál sokat visszavont. A tervezett bácskai autonómia, amellett hogy valódi önkormányzatot biztosít, egyben próbája is kell legyen a magyarság örökölt politikai művészetének és szervező tehetségének. Az itt kifejtett terv nem akar több lenni, mint szerény vázlat, melyben csupán a főbb elvekről van szó. A részletek megállapításába be kell vonni az ország legkiválóbb politikai és jogászi tehetségeit. így csupán irányadó alapelvekként a következőkre mutatok rá: 1. A látszatautonómia veszélyét idézné fel, ha az önkormányzat felülről lefelé és nem alulról felfelé épülne ki. Ezért valahogy úgy, mint a svájci kantonális rendszernél is, az ügyeknek általános szabály szerint az önkormányzat hatáskörébe kellene tartozniok, s speciális jogszabályokban kellene felsorolni az állam hatáskörébe utalt ügyeket. Az autonómia csak így épülhet fel szervesen. Kétségtelen, hogy az adott helyzetben, melyben az állam már megvan, és utólag kell hozzá az új alapot megteremteni, e követelmény kielégítése az összépítmény, azaz a felépítmény sérelme nélkül rendkívül nehéz. Az ily átalakulással szinte szükségszerűen együttjáró hibákat a tapasztalatnak és a gyakorlatnak kellene kijavítania. 2. A bánság önkormányzatának tufajdonképpeni célja az, hogy a terület egyes nemzetiségei népi egyéniségüket minél szabadabban és minél teljesebben kiélhessék. Ezért az alsó és középfokú oktatásnak, az egyházaknak és a művelődésnek az összes ügyeit alapelvszerűen e nemzetiségek kezébe kell adni. Kezükbe kell tehát adni a nemzetiségi élet minden olyan ügyét, melyet a bánság a maga eszközeivel s az állami, valamint társadalmi és vallási intézmények útján rendezni és vezetni képes. Egy szerb vagy német egyetem egyelőre bizonyára kivihetetlen igény lenne. E hiányosságot a magyar egyetemeken a bánsági nemzetek nyelvével, irodalmával, náprajzával stb.-vei foglalkozó tanszékek létesítésével kellene pótolni. 3. Az önkormányzat ténylegességének és erejének másik veszélye lenne az, ha