Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében

set, hogy általában a nemzetiségi kérdésben és ezen belül az anyanyelvi oktatás érvényesülésének kérdésében áthangolja magát. Baranya, a megszállt Dél-Somogy és Bács-Bodrog vármegye egy részének kiürítése került napirendre. A Bethlen István vezette kormányzat jelentékeny erőfeszítéseket tett, hogy a kiürítést követően a nemzeti hadsereg bevonulása után, a megszállt terület pacifikálása társadalmi mozgalmaktól mentesen, mindennemű ellenállást eleve kizárva történjen. A kiürítést megelőzően Bethlen István Belicska Sándor honvédelmi miniszternek küldött - „Szigorúan bizalmas! Igen sürgős! Soronkívül!" jelzéssel levelet, amely nagyon pontosan elemezte a szerbek által megszállt déli területek átvételével megbízott katonai és közigazgatási szervezetre háruló politikai feladatokat. Ezek közül a miniszterelnök a területen élő nem magyar állampolgárokkal és a nemzetiségekkel szemben elfoglalandó toleráns, tapintatos, előrelátó politikai magatartást tartotta fontosnak. E kérdésnek a helyi jelentőséget messze túlhaladó fontossága van — írta — s hogy az e téren esetleg előforduló hibák súlyos következményekkel járnának jövő külpolitikánk sikerét illetőleg is . . "

31 „Baranyában s a bajai háromszögben — hogy úgy mondjam - ízelítőt fogunk adni arra nézve, hogy milyen lesz a jövő nemzetiségi politikája. Ezért e politikának olyannak kell lennie, hogy az elszakított területen élő nemzetiségek kézzel foghatólag bebizonyítottnak lássák, hogy a magyar kormányt az őszinte békülékenység s engesztelődés szelleme hatja át. .. Tárgyi szempontból két irányban különül el a kérdés. Egyfelől olyan irányba, milyen eljárás követtessék a nem magyar ajkú állampolgároknak a megszállás ideje alatt tanúsított magatartásával szemben, másfelől, hogy milyen álláspont hirdettessék meg és gyakorlatban, hogyan valósíttassék meg a nem magyar ajkú polgárok jogállása tekintetében a jövőt illetőleg . . ."

32 A miniszterelnök a megbocsájtást, kiengesztelést, megnyerést tartotta a nemzetiségi politika alapjának Baranya-Bácska-Somogy visszakerült területein élő, elsősorban horvát, szerb népeknél követendő elvnek. Hangsúlyozta, hogy a leghatározottabban meg kell akadályozni az egyéni bosszút, valamint azt, hogy illetéktelen csoportok megtorlással éljenek. Ami világos utalás, hogy a különítményeket nem engedik a visszacsatolt területeken működni. A visszacsatolást követően a miniszterelnök a nemzetiségi politika koncepcióját a következőképpen fogalmazta meg: „...A visszafoglalt területeken iránytadó e részben az, hogy a magyar kormányzat az 1868. XLIV. t. c-ben s a békeszerződésben biztosított nemzetiségi jogokat teljes mértékben fenntartás nélkül elismeri és biztosítja a gyakorlatban is. Különösen is biztosítja tehát az anyanyelv szabad használatát a törvény értelmében a községi közigazgatásnál, a hatóságokkal való érintkezésben s a bíróságok előtt. Ezeket kifejezetten tudtára kell adni a nem magyar állampolgároknak s hangsúlyozottan biztosítani őket arról is, hogy az anyanyelvnek az egyházi életben való akadálytalan használatán kívül ott, ahol a lakosság zöme nem magyar ajkú, vagy ahol elegendő nem magyar ajkú tanköteles van, a lakosság kívánságára az anyanyelvnek népiskolában való tanítása, szabad használata elé nem fog a kormány akadályt gördíteni. A szóbeli érintkezésnél az összes hatóságok a hozzájuk forduló fél anyanyelvét használják."

33 Bethlen miniszterelnöki levelét Soós altábornagy, a bel-és külügyminiszter, vallásés közoktatásügyi miniszter, valamint az igazságügyi miniszter is megkapta. A nemzetiségi kérdésben elfoglalt miniszterelnöki álláspont átültetését láthatjuk egyrészt abban, hogy 1921. augusztus 22-ét követően, amikor a nemzeti hadsereg Soós altábornagy vezényelte egységei Baranyát Pécset átvették a megszálló katonai egységektől, valóban a délszláv lakosságot nem érték atrocitások. 1921. októberben