Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

agitátorok elleni fellépéshez igyekeztek németországi kapcsolataikat is akadályozni — megszigorították és esetenként meg is tagadták a Németországba szóló útlevélkérelmeket. Az egyes, közszolgálatban álló ún. „nagynémet agitátorokkal" szembeni eljárásra pedig azoknak magyarlakta területekre elhelyezése szolgáltatott példát.

32 A merevedés a kormányhű lapok szemléletében is jelentkezett. Alapelvként hangsúlyozván a főispán nemzetiségpolitikai felfogásának sommázását — „akinek itt nem tetszik, keressen más hazát magának" —, a túlzott nemzeti öntudat és törekvések letöréséhez még a békeszerződések kisebbségvédelmi pontjainak negligálása is felmerült.

33 Ez a teljes asszimilációt jelentette, melynek egyik németellenes megnyilvánulása volt az anyanyelvhasználat korlátozásának - „mindenki tanuljon meg magyarul" jelszóval hangoztatott - folytatása és kiterjesztése minden területre (a mindennapi életre is).

3/1 Felélénkült a névmagyarosítási kampány is — a teljes asszimiláció utolsó fázisaként -, bár egyelőre még csak mint „az idegen névviselésből fokozódó hátrányok leküzdéseként". A régióban ebben a tekintetben Mohács emelkedett ki, a vitéz Marosy Gyula által vezetett „Magyar szívhez magyar nevet" mozgalom eredményes tevékenysége.

35 Az 1935-ben felállított mohácsi középiskola egyik alapvető missziójának is az asszimiláció elősegítését tartották. Az iskola felállítására küldött utolsó felterjesztést a város júliusi képviselőtestületi közgyűlése azzal támasztotta alá, hogy „Mohács bele van ékelve az expanzív és agresszív németség tengerébe, amely elnyeléssel fenyegeti". Ezt a veszélyt - amit a pángermán térképek terjesztése csak erősített - olyan súlyosnak ítélték, hogy végső érvként még az önrendelkezési jog érvényesítését is felhozták, mint olyant, ami tovább csonkíthatná az országot.

36 Magyarország külpolitikájának, az évezredes védőbástya történelmi szerepének jelenre való aktualizálása, mint a revízió egyik indoka, a helyi sajtóban a külföldi, a magyar revízió gondolatát támogató politikusok megnyilatkozásainak figyelemmel kísérésében is jelentkezett. A szupremácia hagyományos megközelítésére szolgált F. N. Palmer (Tottenham képviselője, az alsóház közép-európai csoportjának tagja) felszólalásainak ismertetése is, a hozzájuk fűzött kommentárokkal. „Magyarország szerepe ma sem változott. A barbarizmus áradata most is ostromolja a nyugati civilizációt... Akkor a pánszlávizmus, ma sarlóval és kalapáccsal jelzett rendszer száll harcba Európával."

37 A keleti védőbástya szerep hangoztatása állandóan szerepelt főként nemzeti ünnepeinkről, gyásznapjainkról szóló megemlékezésekben, sőt sokszor helyet kapott a vármegye közgyűlésein is. A „bolsevista pánszlávizmus" jelentkezésére 1935-ben első ízben Horthynak április 30-án, az országgyűlés megnyitása alkalmából elmondott beszédéhez fűzött kommentárokban került sor, kiemelvén annak agresszív, támadó szándékát, amivel szemben állnak a nyugat-európai és magyar béketörekvések.

38 A küldetéstudat ilyen interpretálásán alapuló revíziós politika viszont feltételezte Németország szerepének megnövekedését, sőt a külpolitikai törekvéseihez való közeledést is előre jelezte - a revíziós igények minden irányban való fenntartása mellett megjelent a reálisabbnak tűnő, egy irányba mutató részleges revízió lehetősége is, ami Csehszlovákiát állította előtérbe. Ezt alapozta meg az a felismerés is, hogy Jugoszlávia és Románia külpolitikája Németország felé kezd orientálódni. A Csehszlovákiával szembeni fellépésben egyelőre még nem esett szó a német területi igényekről, illetve Magyarország ez irányú törekvéseivel való öszszehangolásáról, hanem a fő szempontot az ideológiai megközelítés jelezte, mert „míg nálunk a keresztény kultúra jegyében keresik a kibontakozást, ott a vörös pogányságnál".

39