Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Boda Miklós: A „sevillai kódexek" és a Janus Pannonius-szöveghagyomány kérdőjelei
iratos hagyományban (a sevillai-kódexekben is!) általában a bizonyíthatóan magyarországi elégiákkal együtt szerepel. Másrészt T. V. Strozza azon verse, melyben Janusnak ezt az elégiáját dicséri, Janus ferrarai korszakánál esetleg 30 évvel is későbbi keletkezésű egyes kutatók szerint. (Véleményünk szerint magyarázatra szorul az is, hogy lehetett egy folyton eladósodó ferrarai diáknak „cubicularius"-a, akit ráadásul az egész udvar gyászolt a vers szerint. Hát ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a ,,cubicularius" az egykorú — udvari — szóhasználatban inkább kamarás, mintsem szolga vagy éppen komornyik.) Ha elfogadjuk, hogy a Racacinus-siratóének nem itáliai keletkezésű, s mi több: talán az utolsó ismert Janus-elégia, akkor tulajdonképpen megoldódnék a költemény szokásos időrendi besorolása és a kéziratos hagyomány között - többek által érzékelt - ellentmondás. 57 Emlékeztetnünk kell például arra, hogy a Telekiféle kiadás „etalonjának" számító Bécsi-kódexben 15 elégia olvasható. Közülük tizenhármat egybehangóan a Magyarországon írottak közé sorol a Janus-filológia. Kivételt képez a szóban forgó Racacinus-elégia, mely a 15., tehát az utolsó a sorban, s az a két elégia, melyeket ma Janus utolsó itáliai „terméseként" tartunk számon: a Narni városka forrásának nimfáját, Feroniát, valamint a Mantegna „padovai festőt" dicsérő elégia. Ezek viszont az első két helyet foglalják el a Bécsikódexben. 58 Tudjuk, hogy mindkét versnél inkább csak az élmény bizonyíthatóan itáliai, de nem lehetetlen, hogy idehaza írta (vagy legalábbis fejezte be) ezeket Janus. Hiszen a Ferónia-vers 59 ma elfogadott címében is csak az áll, hogy „viszszatérőben Rómából, 1458. június 9-én" írta Janus. (1458. nyarán már, úgy tudjuk, itthon volt Magyarországon.) Lehet, hogy el sem látogatott az umbriai Narniba, a forrás színhelyére, vagy csupán egy régebbi látogatásra emlékezik, Narni közelében elhaladva. Lényegében csak a vers élményszerűsége és Narni lelkes helytörténészének véleményére alapozzuk az „autopsziát". 60 Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert az S l.-kódex egy mindmáig ismeretlen epigrammájában „János kéri Gregorius mestert, hogy fejezze be egy bizonyos kút leírását, melyet elkezdett". 61 Vajon nem egy levél melléklete volt ez a vers, amelyben a Feronia-,,kút" leírását kéri, talán emlékeit felelevenítendő, Janus „magister Gregoriustól"? Horváth János úgy véli, hogy költőnk Guarinón kívül más magistert nem ismert. Véleményünk szerint ismerhette Publius Gregorius Tifernas (1415—1465 k) magistert, a görög nyelv tudósát, aki V. Miklós pápa kérésére folytatta Guarino Strabon-fordítását. Ismerjük V. Lász/ó-epitáfiumát, s barátja annak a Giorgio Valagussa milánói magisternek, aki egykori iskolatársához, Janus Pannoniushoz írott levelében éppen V. László 1457. novemberében bekövetkezett halálának várható következményéről elmélkedik. Ráadásul ez a „magister Gregorius" umbriai, tehát jól ismerhette a nevezetes forrást, illetve kutat. 62 Janus nem csupán élő személyekhez írhatott verset. Ezért (de persze nem csak ezért) felmerülhet a „Magister Gregorius"-probléma megoldásaként a „De Mirabilibus Urbis Romae", az egyik római „ősmirabilia" (lényegében zarándokok számára készült „útikönyv") szerzőjének a neve is. Ez a Magister Gregorius a XII. század végén alkotott ugyan, s ráadásul angol származású, de minden jel arra mutat, hogy kompilációjának másolatai ismertek voltak Janus idejében is. 63 Neki ugyanakkor olyan - potenciális — közvetítői voltak Itáliában, mint például William Gray és John Free. 64 Egyébként - talán meg sem mernénk említeni ezt az alternatív lehetőséget, ha nem szerepelne az S l.-kódex — Horváth János által ismeretlennek minősített - versei közt még egy Rómában című epigramma is. 65
