Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években
készítésén túl - a Dunántúli Táskagyár felszerelését megkapva - ennek tevékenységét is folytatta. 17 Az országos adatokban való részesedése nagyon alacsony, a befektetett állóés forgótőke 0,04%-a az országosnak, a munkásállomány az ország papíripari dolgozóinak fél százalékát sem érte el. A megtermelt áruk ára ebben az iparágban 1942-ben előállítottnak 0,1%-a volt csupán. A könnyűipar utolsó ága: a nyomdaipar, amelynek mind a négy üzeme Pécsett volt. Itt hozták létre Dél-Dunántúl nyomdaiparában 1942-ben megtermelt áruk árának közel a felét. A középüzemek sorába tartozó nyomdákban találjuk DélDunántúl nyomdászainak közel a felét. Országos jelentősége kicsi, az iparág gazdálkodási és termelőkapacitást feltüntető adatainak alig 1%-át alkotta. A háború idején különösen jelentős szerepet játszik az élelmiszaripar. Az üzemek számát tekintve Baranya megye vezetett a négy megye között, sőt, a termelési érték 47%-át is ezekben állították elő (a megyét a Baranya-háromszöggel együtt számítottuk, ahol ebben az iparágban több fontos üzem működött). Itt azonban azt is meg kell említenünk, hogy a gépi teljesítőképességet és a forgótőkét tekintve—a kaposvári cukorgyárral rendelkező — Somogy megye felülmúlta Baranya megyét. Milyen volt ennek az iparágnak a belső struktúrája? A megye trianoni területén feljegyzett 56 élelmiszeripari gyárüzem közül 35 malom volt, s ugyanúgy a Baranya-háromszögben levő hét élelmiszeripari gyár közül a többség (5) malom volt. Az előbbiek közül kettő, az utóbbiak közül egynek az adatait nem ismerjük, illetve nem dolgozták fel azokat. E malmok a kis- és középüzemek sorába tartoztak, akár a munkásszámot, akár a termelési értéket nézzük. Pécsett 2, Sásdon és Siklóson 1-1 malom termelési értéke meghaladta az 1 millió P-t, de ezek munkásállománya is — nyilvánvalóan az ipari szakágazat jellegéből adódóan - alacsony volt. Az élei miszeripar többi üzeme között találunk cukorgyárat (a Baranya-háromszögben), pékséget, pezsgő- és sörgyárat, közüzemi vízművet (mely ekkor ebbe az iparágba „soroltatott"), jéggyárat stb. Az 1942. évi területű Baranya megye élelmiszeripari gyárainak gazdálkodási adatai azt mutatják, hogy a Baranya-háromszög ide tartozó üzemei viszonylag erősek. A megye gyáraiba fektetett állótőke 47%-a, a forgótőke 27%-a, az erőgépek teljesítőképességének közel a fele a viszszacsatolt területen dolgozott, és ezekben termelték meg az egész megye élelmiszeripari gyáraiban előállított áruk árának 10%-át. Az adatokban mutatkozó aránytalanság egyik fő oka az, hogy a Baranyaháromszögben működött az akkori megye egyetlen cukorgyára, amely ipari nagyüzem volt; termelési értéke meghaladta a 4,2 millió P-t. A Baranya megyei üzemek közül csak a dohánygyár, a Pécsi Húsipari Szövetkezet, továbbá a Pannónia Serfőző Rt. pécsi üzemének termelési értéke haladta meg a 4 millió P-t. Az élelmiszeripari üzemek között legmagasabb termelési értéke a Pécsi Dohánygyárnak volt (30 millió P), a többi üzem - a már említetteken kívül - általában nem lépte túl a középüzem kategória határát. Közülük a Pécsi Tejcsarnok Rt. és két, nagybirtokkal kapcsolatos tejipari vállalat (Németbolyban és Véménden) állított elő 2, ill. 1,4 millió P értéket. A sütőipari üzemek, a pezsgőgyár stb. a középés kisüzemek sorába tartoztak, akárcsak a Baranya-háromszög két pélmonostori üzeme (tejcsarnok és húsárugyár). Az akkori ország területén található élelmiszeripari gyáraknak közel 4%-a volt Baranya megyében, amelyekben a beruházott tőke 4%-a, illetve 2%-a működött. Az ország élelmiszeripari munkásainak 3%-a, a gépi teljesítőképességének 2%ával állította elő ebben az iparágban megtermelt áruk eladási árának 3,4%-át.
