Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

Ez az iparág sem játszott tehát kiemelkedő szerepet az ország egész élelmiszeriparában. Pedig a háború idején a pécsi dohánygyár sokat termelt. Egy kimutatás szerint 1914-ben a cigaretta- és pipadohány-termelést 100-nak véve, 1942-ben az előbbi 1871,1-re, az utóbbinak a termelése pedig 552,6-ra növekedett.

18 Áttekintve a megye iparágankénti szerkezetét, azt kell megállapítanunk, hogy - a termelési értéket véve alapul - Baranya megye gyáriparában kimagaslóan az élelmiszeripar vezetett. A megyei gyáripar termelési értékének 55,1%-át állították elő az élelmiszeripar gyáraiban. (Nyilvánvalóan az iparág alágazatainak munkásigénye miatt az alkalmazott munkások aránya az élelmiszeriparban a legalacsonyabb, az állandó munkásállomány a megye gyáripari munkásainak 24%-át sem éri el, és a legnagyobb munkásállomány is — amely az idényjellegű üzemek nagy súlyát is mutatja - mindössze 29%!) A „termelési értéket" tekintve sorrendben a nehézipar üzemei következnek, amelyekben 1942-ben az áruk azévi árának 24,7%-át állították elő, a megye gyári munkásainak 46,2%-ával, illetve - a legnagyobb munkásszámot tekintve 43,5%-ával. A könnyűipar üzemeinek számát és gazdálkodási adatait tekintve is az utolsó helyen áll: a megye gyári munkásainak 30,3%-a, a legnagyobb munkásszám 27,1%-a dolgozott a könnyűipar üzemeiben és állította elő Baranya megye gyári produktumainak 20,2%-át. A gyáripar jellege tehát még mindig egy nagybirtokos megye sajátos arculatát tükrözi vissza. Ezt húzza alá az élelmiszeripar döntő súlya. Az országos iparban elfoglalt helyét illetően Baranya megye gyáripara egyedül a bőriparban mutat „kiugrást" — a termelés értékét véve mutatónak — (6,6%), s ezt a kő-, föld- és agyagipar követi (4,0%), s csak harmadikként zárkózik fel mögéjük az élelmiszeripar (3,4%). A megye tehát — a második világháború derekán - ilyen érdekes és tanulságos iparszerkezetet tár a gazdaságtörténettel foglalkozók szeme elé. Mi történt a második világháború után, milyen alapról kellett a megye gyáriparát felépíteni, milyen károk érték, és milyen lehetőség állott előtte? A megye területén — mint láttuk — a gyárak nagy többsége Pécsett volt. 1942ben a baranyai gyárakban megtermelt áruk eladási árának 78%-át pécsi gyárakban állították elő, és a munkásság átlagos számának 69%-a ezekben dolgozott, Ezt Mohács követte, de ott a megye gyári munkásainak 6%-a már csak a termelési „érték" 5%-át állította elő. Mindez azt mutatja, hogy a megye ipara, elsősorban nagyipara - a megyeszékhelyre koncentrálódott. Ez azért fontos, mert a megyét a háborús események nem egyformán sújtották. Mohácsot pl. kiürítették, s ez a körülmény az üzemek károsodását nagymértékben fokozta. Az 1945 elején készült jelentésekből tudjuk, hogy Mohács több gyárának vezetője is eltűnt.

19 A háborús károk felméréséhez a községenkénti áttekintés a mohácsi járásban mutatott nagyobb harcokat, továbbá a siklósi járásban, ahol a Dráva partján két hétig tartott a frontharc, aminek következtében a drávaszabolcsi kendergyár is erősen megsérült. A statisztikusok számítása szerint a megyéből mintegy 33 ezer ember távozott el vagy hurcolták el otthonából.

20 A hivatalos kimutatás szerint 1941-ben 253 803 fő élt Baranya megyében, 1945. június 30-án pedig 230 708. A hiányzó népességből 837 halt meg harci cselekményekből kifolyólag, 11853 elment vagy elmenekült és 5999 főt elhurcoltak. Pécsett viszont 1941-hez képest 16 ezer fővel több volt a lakosság, pedig innen is 3200 főt hurcoltak el, 1000 fő