Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

Első Magyar Fészekodúgyár karászi üzeme) található a gyáripari felmérés anyagában. Ezek a gyárak a beruházott tőke nagyságát és a termelés „értékét" (a megtermelt áruk árát) tekintve a kis- és a középüzemek közé tartoztak. A legmagasabb termelési értéket (461 ezer P) felmutató Pécs-Baranyai mechanikai hordógyár munkásállománya sem érte el a 40 főt. Ennek az iparágnak nehéz helyzetét mutatja, hogy volt olyan faipari gyár, amely kapacitásának 5%-át sem tudta 1942-ben kihasználni. Átlagosan a faipari „gyárak" kihasználtsági foka 26% körül volt. A Baranya-háromszögben ebben az iparágban nem találunk gyárat. Ezt a negatív képet teszi élesebbé az iparág legfontosabb gazdasági mutatóinak részesedési aránya az országos adatokban. Az ország faipari „gyárainak", gyárjellegű telepeinek 1,2%-a dolgozott 1942-ben Baranya megyében, amelyekben az iparágban országosan befektetett tőke 0,4%-át, illetve a forgótőke 0,5%-át találjuk. A faipari munkások számának 0,4-0,5%-a, az erőgépek teljesítőképességének 0,8%-a, a villanymotorokénak 1,3%-a állította elő a faiparban országosan megtermelt áruk eladási árának 0,4%-át megyénk területén. Erről az iparágról kialakítható negatív képet tovább élesíti az a tény, hogy pl. a komlói fűrésztelepen 159 napon át azért szünetelt a munka, mert nem kaptak megrendelést. A mohácsi fűrésztelepek egyike viszont nyersanyaghiánnyal küszködött. Más volt a helyzet a bőriparban, amely - köztudottan - a háború idején erősen igénybe vett iparág volt. A termelést és a munkásszámot véve alapul, Dél-Dunántúl négy megyéje közül 1942-ben Baranya megyében állították elő a bőripari gyárakban megtermelt áruk árának 54%-át, és e gyárakban dolgozott a börgyári munkások 52%-a. Az ehhez az iparághoz tartozó 4 üzem közül kettő volt bőrgyártó üzem, a másik kettő bőröndös, illetve gumiáru készítő volt. Egy üzem dolgozott Mohácson, a többi Pécsett. Az üzemnagyságot tekintve egyedül az Első Pécsi Bőrgyár Rt. érte el a nagyvállalatot jellemző gazdasági mutatókat, 500 főt meghaladó munkásállományával és 13 millió P termelési értékével. A mohácsi bőrgyár közép-, a másik kettő pedig kisüzem volt, alacsony munkásszámmal és termelési értékkel. Az üzemek egyike sem használta ki 1942-ben teljes kapacitását, a pécsi bőrgyár is csak 50%-os „kihasználtsági fokot" mutatott ki. 1942-ben 47 napig állt a gyár, nyersanyaghiány miatt. Pedig akkor már hadiüzem volt. 1942-ben az iparügyi minisztérium egy 400 főből álló szíjgyártó részleg felállítására adott utasítást a gyárnak, amelyben tölténytáskakat és nyerget kellett volna készíteni, és más hadifelszerelési cikket. Minthogy azonban a gyárban hiányoztak az ehhez szükséges feltételek, a minisztérium elállt ettől a tervtől.

15 A Baranya-háromszögben nem volt bőriparhoz tartozó gyár. Az országos képet tekintve Baranya megyében ebben az iparágban dolgozott a gyárak 3%-a, az álló, illetve a forgó tőke 7%-át és 5%-át találjuk 1942-ben ezekben. A munkások 5%-a, az erőgépek és a villanymotorok lóerőteljesítményének 5-5%-a állította elő Baranyában az országosan megtermelt áruk árának 6,6%-át. Ha az ipar országos eredményeihez viszonyítunk, akkor azt kell mondanunk, hogy a bőripar tekinthető e megye legproduktívabb iparágának a gyáripar szerkezetében. A fonó-szövő ipar gyárai — a gazdasági mutatókat és a termelőkapacitást tekintve — elmaradtak a régió gyáripara mögött. Somogy megye nagy kender és lengyárai, a tolnai selyemgyár termelése mögött Baranya megye 6 és a Baranyaháromszög 2 üzeme munkásszámát és termelőkapacitását tekintve csak a harmadik