Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

Nyilvánvalóan ez is visszatükröződött a gyár 1942. évi 4,8 millió pengős termelési értékében, magas munkáslétszámában és 100%-os kihasználtsági fokában. A kő-, föld-, agyagiparnak ez a gyár volt a legfontosabb üzeme Baranya megyében. A megye eme iparághoz tartozó további 33 üzeme közül 4 mészégető volt, melyeknek termelési értéke a táblázatból hiányzott. Egy cementgyárat és két műkőgyárat találunk még a trianoni megye területén, míg 26 téglagyár volt a megye területén szétszórva (közülük egy 1942-ben szüneteltette üzemét). Az iparág gyárai közül a téglagyárak kihasználtsága a legalacsonyabb, ami érthető is, hiszen zömük idényjelleggel dolgozó kisüzem. A Zsolnay gyáron kívül csupán a beremendi cementgyár tartozott a nagyüzemek közé, amelyben a dolgozó munkások száma megközelítette, sőt esetenként meghaladta a 200 főt, az 1942. évi termelés értéke pedig a 2,6 millió P-őt. A Baranya-háromszögben is találunk igen komoly értékeket előállító téglagyárakat. Számuk 7, de a laskafalui üzem adatait nem dolgozták fel, gazdasági mutatóit nem ismerjük. A hat működő téglagyár közül négy az első világháború előtt keletkezett. Ezek a gyárak a kis- és középüzemek sorába tartoztak. Termelési értékük a kő-, föld-, agyagiparban az egész megye területén megtermeltnek 3%-át alkotta. Az 1942. évi területű Baranya megyében a kő-, föld-, agyagiparhoz tartozó gyár üzemei az országosnak 5,2%-át alkották. A beléjük fektetett tőke 3,5%-a, illetve 2,5%-a volt az országosnak, míg a munkások számaránya 4,2%, illetve 3,9% volt. Az erőgépek lőerőteljesítményének 6,7%-a, a villanymotorokénak 3,5%-a dolgozott a baranyai üzemekben. Az 1942. évi termelés 4%-át állították elő a terület tégla-, cement- és egyéb, ezen iparághoz tartozó gyáraiban. (A mészégetők hiányzó termelési adatai valószínűleg felemelnék ezt az arányt 5%-ra.) Dél-dunántúli viszonylatban ez az iparág Baranya megyében volta legerősebb: az 1942-ben az abban megtermelt értéknek 64%-át baranyai gyárakban produkálták. (Ezt nyilvánvalóan a beremendi cementgyár és a Zsolnay gyár mozdította elő.) A nehézipar utolsó, az előbbiekhez hasonlóan fontos iparága: a vegyipar. Ennek gyári üzemei kizárólag a megye trianoni területén feküdtek, és itt is - egy mohácsi üzem kivételével

13 - mindegyiket Pécsett találjuk. Elsősorban a szénnek köszönhetően olyan vegyipari üzemek voltak a megye területén (kokszgyár, brikettgyár, gázgyár), amelyek Dél-Dunántúl vegyipari üzemei között az első helyet biztosították ennek a megyének. A 11,3 millió P termelési érték az ez évben Dél-Dunántúl vegyipari gyáraiban megtermelt értéknek 65%-át alkotta, Baranya vegyipari gyáraiban dolgozott eme iparág dél-dunántúli munkásainak 73%-a. A vegyipar legjelentősebb üzemei az iparág nehézipari arculatához tartoztak, de volt néhány szappangyár, keményítőgyár (az egyik 1942-ben szünetelt), továbbá két növényolaj- és erőtakarmányt előállító gyár. Ezek egyike (Mauthner üzeme), továbbá a brikettgyár 2 millión felüli termelési értékével túllépte a nagyipari üzemre jellemző határt. Ezt egészítette ki a Pécsi Kokszművek 4 millión felüli termelési értékkel. A többi vegyipari gyár a középüzemek sorába tartozott. A könnyűipar ágazatai közül a faipar Baranya megyében igen gyenge volt. Ha a termelési értéket (tőkés értelemben) vesszük alapul, akkor a négy déldunántúli megye közül Baranya volt a leggyengébb, ami érthető is, mert a Mecsek értékes faanyagára elsősorban a bányák tartottak igényt. A megye 8 faipari üzeme közül 5 fűrészárugyártással foglalkozott, egy hordógyár és 2 egyéb szerszámok gyártását végző gyár (közöttük a rendkívül alacsony gazdasági mutatókkal rendelkező, s Herman Ottó, a neves ornitológus kezdeményezésére létrejött