Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

üzemi és a magánvállalati elosztóalakulatokat. 1942-ben a megye trianoni területén hat, a Baranya-háromszögben pedig két villanytelep volt (egy villanytelep adatait itt nem tudták feldolgozni, mert azok hiányoztak). A működő ipartelepek egész éven át folyamatosan és teljes kapacitással dolgoztak. Az ország villanytelepeinek 2%-át találjuk a megnagyobbodott Baranya megye területén, amelyekben a befektetett állótőke 4,3%-a, a forgó tőke 2,4%-a működött. Az átlagos munkásszám 5,1%-a, a legnagyobb munkásszám 4,7%-a dolgozott Baranya megye villanytelepein, ahol az országos géppark teljesítőképességének 4%-a segítségével termelték meg a villanyenergia 1942. évi eladási árának 3,4%-át. A villanytelepek közül a legjelentősebb az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) villanyenergia termelő telepe volt Pécsett, amelynek az 1942. évben a termelési értéke meghaladta a 4 millió P-őt, munkásainak száma pedig a 250 főt. A szénbányákkal közvetlen kapcsolatban működött ez is, mint a komlói állami cég, amelynek évi termelési értéke több, mint másfél millió P volt. A többi villanytelep a közép- és a kisüzemek sorába tartozott. A Baranya-háromszögben a két villanytelep adatait csak részlegesen ismerjük, a pélmonostori a kisebb villanytelepek közé tartozik, míg a bellyei — részlegesen és hiányosan ránk maradt adatai alapján — a középüzemek közé sorolható. A villanytelepek gépi felszereltsége jó volt és a kapacitásuk teljes felhasználásával, egész éven át dolgoztak. A villamosítás a háború idején nagyon lelassult Baranya megyében. Egy kimutatás szerint Baranya megye területén 1892 és 1900 között egy, 1901 és 1914 között három, 1915 és 1938 között 177, 1939 és 1944 között pedig mindössze 2 község villamosítására került sor (e kettőt is 1942-ben villamosították). Meg kell jegyeznem, hogy ugyanakkor a háború idején Somogy megyében 27, Tolna megyében 25 községet villamosítottak, bár a négy dél-dunántúli megye közül a legtöbb villannyal ellátott községet így is Baranya megyében találjuk (Baranya megyében a községek 57%-a, Somogyban 22%-a, Tolna megyében 48%-a volt villamosítva, míg Zala megyében 1944-ig, a későbbi DÉDÁSZ területén fekvő 274 település 5%-ában volt csak bevezetve a villanyt.)

11 A villanytelepek számát és kapacitását nyilván ez a tény is befolyásolta. Ez volt a fő oka annak, hogy a villamosenergia-ipar Dél-Dunántúl négy megyéje közül Baranya megyében volt a legerősebb. 1942-ben Baranya megye villanytelepein termelték meg a Dél-Dunántúlon előállított áram árának 55%-át. (Itt azonnal azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Baranya-háromszög villanytelepein a megye egész áramtermelésének mindössze 1,8%-át állították elő.) Ez az iparág tehát Baranya megyében viszonylag erős, ami nemcsak az energiaforrás: a szénbányák közelsége miatt volt így, de olyan gyárak is voltak területén, amelyek igényelték a villamosenergiát. Ezek között volt a megye és a terület egyik legjelentősebb gyára, a kő, föld, agyag és azbeszt iparág dél-dunántúli nagyüzeme: a pécsi Zsolnay gyár. A Zsolnay gyár azonban nemcsak sok villanyenergiát igényelt (137 villanymotorral dolgozott), hanem termékeivel elő is segítette a villamosítást. A magasfeszültséghez előállított szigetelői az egész ország távvezeték vonalain megtalálhatók. A második világháború idején megnőtt a gyár porcelánszigetelői iránti igény az országban, mert egyrészt a német porcelánipar versenye a háború következtében gyengült, másrészt az ország ideiglenes területi változásaival a távbeszélő hálózatot tovább kellett építeni. Ezért a magyar posta fokozta megrendeléseit.

12