Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

Ez nem tekinthető tipikusnak, mert pl. Somogy megyében a gyárak összes gazdasági és termelőkapacitás mutatója számát és arányait tekintve egyaránt emelkedett 1938 és 1942 között.

7 Úgy vélem, Baranya megye gyáriparának a békeévekhez viszonyított kisebb fejlődését, illetve arányainak csökkenését a megye iparszerkezetével magyarázhatjuk meg, s ezért röviden át kell tekintenünk 1942-ben a Péccsel számított Baranya megye gyáriparának legfontosabb mutatóit, iparáganként hasonlítva össze azokat az ország egészének hasonló gazdasági adataival. Minthogy az összehasonlítás alapját Magyarország 1942. évi területén található gyárak adatai képezik, ezért áttekintésünkben minden alkalommal kitérünk a Baranya-háromszög időlegesen Baranya megyéhez átcsatolt gyáriparának értékelésére is. A vas- és fémipar üzemeinek száma 1942-ben négy volt, s mindegyiket a megyeszékhelyen: Pécsett találjuk. A közép- és kisüzemek közé tartoztak,

5 munkásszámuk együttvéve sem haladta meg a 100 főt, illetve a legnagyobb munkásszám a 120 főt. Az ország vas- és fémipari üzemeinek 0,9%-át találjuk Baranya megyében, amelyekben az állótőke 0,05%-a, a forgó tőke 0,03%-a, s az ország vasmunkásainak 0,15%-a állította elő az ország gyáraiban ekkor megtermelt áruknak 0,07%-át. Az erőgépek és villanymotorok teljesítőképessége az ebben az iparágban országosan igénybevettnek mindössze 0,05-0,07%-át alkotta. Dél-Dunántúlon a vas- és fémiparban - a termelési értéket és a munkásszámot tekintve - Baranya megye a második helyen állt. Tolna megye (a bonyhádi Zománcgyárral) megelőzte. Ez az iparág tehát, amely elsősorban számított háborús iparágnak — az országos részesedés mértékét tekintve -, nagyon gyenge. Másod-, sőt harmadrendűségét még az is mutatja, hogy Baranya megyében a gyárak meglevő kapacitásukat 1942-ben csak 30-60%-ban tudták kihasználni, és a munkakiesés okaként a nyersanyaghiányt jelölték meg. A négy, ez iparágban dolgozó cég közül kettő zsidó cégnek minősült, akikre az akkor életbeléptetett gazdasági diszkrimináció már teljes súllyal nehezedett.

9 A gépipar három üzeme közül kettő Pécsett, egy a gépiparban nagy hagyományokkal rendelkező Mohácson volt. A Baranya-háromszögben ebben az iparágban sem volt üzem. Az országos adatokat tekintve a gépipar gyárainak 1,1%-át találjuk Baranya megye területén, s az iparág állótőkéjének 0,1%-a, forgótőkéjének 0,6%-a, a gépipari munkások 0,2%-a, a gépek összteljesítő képességének 0,5%-a, illetve 0,1%-a termelte meg 1942-ben Baranya megye gépipari gyáraiban az országosan előállított „értéknek" 0,08%-át. A háború idején ugyancsak nagyon érdekelt gépipar legfontosabb mutatószámai — az országos arányokat tekintve — nagyon alacsonyak. Ez nem is meglepő, ha a függelékben közölt gyárak jegyzékét megnézzük. E gyárak között találjuk pl. az akkor már európai hírű, de nyilvánvalóan csak a béke idején számottevő termelésű Angster orgonagyárat. Az iparág gyárainak kapacitás kihasználási foka: 60-62%-os volt. Az üzemszünet okát csupán a Sopiana Gépgyárban tüntették fel, 11 napig „egyéb okok" miatt állta gyár. Pedig a Sopiana ekkor már hadiüzem volt, termelésének 50%-át az aknagránátok előállítása tette ki. A gyár történetírója szerint ennek volt köszönhető, hogy felemelt munkáslétszámmal (140-240 fő) dolgozott a háború idején.

10 Dél-Dunántúlon Baranya gépgyárai ismét csak a második helyre szorultak. Zala megye (a balatonfüredi hajógyárral) minden téren megelőzte. A v'7/amosenerg/a ipar alágazataiban megtaláljuk Baranya megyében a közüzemi és a magánvállalati villanyenergia termelő telepeket éppenúgy, mint a köz-