Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Erdősi Ferenc: Baranya közlekedési hálózatának fejlődése a 19. század második felében

BARANYA KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATÁNAK FEJLŐDÉSE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ERDÖSI FERENC Bevezetés Aligha túlzunk, amikor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a hazai regionális gazdaságtörténet által ma legkevésbé kutatott népgazdasági ágazat a közlekedés. Miközben a mezőgazdaság- és ipartörténeti kutatások mind országos, mind regionális és helyi léptékben igen széles körben (MTA intézeti kutatásoktól a helytörténész amatőrökig) folynak - nem kevés eredménnyel — a hazai közlekedéstörténet írás az első világháború előtti és utáni évtizedek produkciói után hirtelen megtorpant. E megtorpanás miértjére alighanem nem is lehet egyetlen okot megnevezve válaszolni, mi pl. legalább hármat valószínűsítünk, nevezetesen: — a szocialista gazdaságtörténetben az egyes népgazdasági ágak jelentőségének megítélésében erősen kísért az - az egyébként több szempontból teljesen helyes és jogos — közgazdasági felfogás, miszerint a népgazdaság egészében a termelő ágazatok a meghatározóak (mezőgazdaság = primer, ipar = szekunder), az infrastruktúrát viszont a 3. és 4. (újabban még az 5.) „tercier és kvaterner" ágazatként kezelik. (A közlekedés mint termelői „vonalas" infrastruktúra a tercier szektorba tartozik.) - A közlekedésen belül a vasúthálózat lényegében az első világháborúig kialakult, úthálózatunk is lényegében a mai textúráját vette fel, azóta inkább csak kiépítettségében, tehát minőségében változott. A természeti adottságok által erősen meghatározott víziútjaink is a régiek, ill. a korábbinál rövidebb szakaszokon hajóznak ma rajtuk. Autóbuszhálózatunk ugyan igen lassan, az 1920-as évektől alakult ki, de szerkezetét a rendelkezésre álló korábbi eredetű úthálózat és az életre hívó, funkcionáltató településhálózat határozta meg. Nem lehetetlen ezért, hogy a történészek nem találtak feladatot egy kialakult hálózat „utóéletének" értékelésében, mert nem érzékeltek olyan történéseket, amelyeket legalább rögzíteni, követni kellett volna. -Az 1920-1930-as évekig nagy számban megjelent közlekedéstörténeti, par excellance vasútépítés-történeti publikációk

1 nagyrészt közlekedéspolitikai, közlekedésgazdaságtani-üzemtani, vagy műszaki-építési kérdésekkel foglalkoztak, és viszonylag kevés terjedelmet szenteltek a hálózatfejlődés és -fejlesztés területgazdasági összefüggéseinek. Érthető az utóbbi téma elhanyagolása, ha meggondoljuk, hogy a közlekedés a „legtérérzékenyebb" ágazat és éppen ezért hálózata fejlődésének belső törvényszerűségeit, abban a természeti viszonyok, a nagyon konkrét gazdasági terek hatását, a gazdasági-társadalmi élet termelő telephelyek és települések hierarchikus hálózatából szintetizálódó térszerkezetével való összefüggését feltárni nem kimondottan történészek, ha-