Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

V//. A rác ellentámadás megszervezése Az eszéki vár parancsnoka, de Nehem tábornok alá Szlavóniában és Szeremségben jóval nagyobb katonai erő tartozott, mint amennyi felett a szigetvári von Huyn rendelkezett a Duna-Dráva Körzetben. Az eszéki parancsnokság alá tartozó erődök közül a kurucok csak néhány kisebbet tudtak elfoglalni, a nagyobbak ostromzár alá vételére emberük sem volt elegendő. Hadmozdulataikat akadályozta a de Nehem alá rendelt két határőrvidék császárhű lakossága is. ök a határőr szolgálaton kívül csak az adó egyharmadával tartoztak, de háború idején azt sem fizették. A területüket nem osztották szét földesurak között.

77 Az eszéki parancsnok előnyösebb stratégiai helyzetét a Dráva mellett húzódó mocsaras terület is növelte. A kurucok a Duna irányából a későbbi hadjárataik során is akadálytalanul törhettek előre Szigetvárig. Mikorra a Dráván át tudtak kelni, de Nehem már fegyverbe szólíthatta a határőröket az 1704-ben már elkötelezett szlavóniai rác és római katolikus délszláv népfelkelőkkel együtt. Szlavóniának akkor a Verőce, Pozsega, Valkó és Szerem vármegyék északi kétharmadát nevezték. A terület déli része az ún. Alsóvidéki Határőrséghez tartozó katonai terület volt. Szlavónia védelmét 1704-ben de Nehem csak február végén kezdte megszervezni, amikor a kurucok Pécs felől a Dráva mellé vonultak. A feladat végrehajtására Saecula kapitány kapott parancsot. Eszékről Saeculával ment Kollareck János császári adószedő is, az események már többször említett leírója.

78 Kollareck a korábban megszavazott, majd ki is vetett hadiadó ellen zúgolódó szlavóniai parasztok lecsillapítására kapott utasítást. Február 25-én Eszékről Pozsegára utaztak. A környékbeliek képviselőivel ekkor még eredmény nélkül tárgyaltak. Február 27-én a kurucok átkeltek a Dráván Szlavóniába. A menekülők által terjesztett rémhírek a létszámukat megtízszerezték. A szlavóniai római katolikus délszlávok a ferences barátok biztatására ellenállás nélkül akarták fogadni Zanáékat. Kollareck ekkor újra megkísérelte a nép meggyőzését. Március 4-re Pozsegára összehívta a falvak vezetőit. Az ottani katonai parancsnok, továbbá a jezsuiták és a ferencesek vezetője jelenlétében lázító beszédet mondott a kurucok ellen. A közeledő ellenségről évezredek óta terjesztett rémhíreket mondta el a nők meggyalázásáról és a gyermekek legyilkolásáról. Azt állította, hogy a kurucok végül is felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül ki akarják irtani a délszlávokat. Hazugságait senki sem cáfolta meg. A parasztok megérezve, hogy a császárnak szüksége van rájuk, akkor már nemcsak a hadiadó kivetése ellen tiltakoztak, hanem követelték a „föléjük rakott spaiak", tehát az új földesurak elmozdítását is, valamint a robot eltörlését. Ezeknek azonban sem a katonai parancsnok megbízottja, sem az adószedő nem ígérhette meg. A parasztok mégis váratlan fordulattal bejelentették, hogy a császár hűségén maradnak. A szlavóniai rác és római katolikus délszláv parasztokat azonban nem az adószedő Kollareck győzte meg, mint azt ő maga állítja a levelében, hanem a DrávaSzáva közén időközben kialakult politikai és katonai helyzet. A területükre február végén betört kislétszámú kuruc csapat szándékairól és cselekedeteiről ellentétes hírek keringtek .A Szlavóniával határos Alsó és Felső Határőrvidéken a kurucok ellen már mozgósították a rác és horvát granicsárságot. Azok csapatai csakis a Verőce, Pozsega és Szerem vármegyék polgári közigazgatás alatt maradt részein vonulhattak fel a kurucok ellen. A kurucoknak meghódoló római katolikusok falvaira a rácok Szlavóniában is ugyanúgy rátörtek volna, mint azt Baranyában tették néhány hét múlva.