Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)
A régi jogon választók száma 1893-1896 között - természetes elhalálozásuknak megfelelően - csökkenő tendenciát mutatott. Megyén belüli súlyuk azonban területi elhelyezkedésük arányában változott, de általában csekély mérvűnek tekinthető. Baranyában 1896-ban legnagyobb részük (96%) a függetlenségi szentlőrinci kerületre jutott. Számuk itt az 1893. évi 134 főről 118-ra csökkent. Igen jellemző, hogy a kerülethez tartozó Szabadszentkirályon a 154 választójogosult közül 113 főt a régi jog jogcímén írtak össze. A szinte kizárólagos választói jogcím a település kisnemesi eredetéből fakadt. Bár az 1874. évi választói törvény szigorúan előírta, hogy régi jogon csak azok választhatnak, akik az 1848-1872 közötti választói névjegyzékek valamelyikében szerepeitek, a gyakorlatban ez a választói jogcím szélesebb értelmezést nyert. Mágocson pl. Sz/7y Tamás földbirtokos 1893-ban csak 27 éves volt, mégis régi jogon választhatott. A régi jog - úgy tűnik - a törvény ellenére öröklődött, s innen adódik az a különös jelenség, hogy helyenként a régi jogon választók száma nemhogy csökkent volna, de gyarapodott a természetes népszaporulat függvényében. A régi jogon választók aránya azonban még a szentlőrinci kerületben is csak a választójogosultaknak 3%-át alkotta. Somogyban a régi jogon választójogosultak száma 1893-1896 között szintén csökkent, 393 főről 340 főre. Többségük (60%) a marcali kerületben tömörült. Kerületen belüli arányuk azonban itt is csak 6% körül mozgott. Tolnában úgyszintén csökkenő tendencia (247 fő helyett 226 fő) ragadható meg. DK-Dunántúlon a földműveléssel foglalkozó önálló egzisztenciák aránya az ország egészéhez viszonyítva 6%-ot tett ki, míg a földművelésből élő választóknak kb. 8%-a jutott a régióra. Az önálló földművelők régióbeli eloszlása többé-kevésbé arányos a három megye között, megfelel a választójogosultak régión belüli eloszlásának. A dk-dunántúli választók foglalkozás szerinti eloszlásából kitűnik, hogy a földművelésből élő választók 40%-a Baranyában összpontosult, meghaladva a megyei népesség arányszámát, míg Somogyban megfelelt annak, és Tolnában némileg elmaradt az össznépesség régión belüli részesedési mértékétől. A pécsi városi kerületben - magától értetődőn — csak elenyésző súlyú a földműveléssel foglalkozó választók köre. A kormány korábbi belpolitikájának változatlanságára vall, hogy az 1893. és 1896. évi választói statisztikai összesítések között csupán néhány tizedszázalékos eltérést regisztrálhatunk. Az 1890. évi népességösszeírást alapul véve megállapítható, hogy Baranyában a statisztikailag önálló földműves egzisztenciák 36%-a nem rendelkezett választójogosultsággal, jóllehet életkoruk megütötte a választói életkor 20 éves határát. A paraszti választókorú népességnek így jelentős részét rekesztették ki a választói jog gyakorlásából. Mindez elsősorban az ellenzéki dárdai és mohácsi kerületeket érintette. A legkedvezőbb helyzetben azonban ugyancsak az ellenzéki szalántai kerület volt. Benne a választókorú földműves lakosságnak csupán egyötöde nem rendelkezett szavazati joggal, jelezve azt, hogy ahol a független gazdálkodó elem okszerű és életképes gazdálkodást folytat, ott semmiféle kormánytaktika nem szoríthatja le a küzdőtérről az ellenzéki pártállású földbirtokos parasztságot. Somogyban különösen a hosszú ideig függetlenségi lengyeltóti kerület jutott hátrányos helyzetbe. Itt a földművelésből élők 44%-a nem kapott választói jogosultságot. A többi kerületben ez az arány 34-39% között mozgott. Tolna megyében még kedvezőtlenebb viszonyok uralkodtak. Az ellenzék fellegvárában, Szekszárdon a földműveléssel foglalkozó választókorúak 64 l) /o-ának és a függetlenségi paksi kerületben ezek 55%-ának nem adtak szavazati lehetőséget. A dk-dunántúli régióban Tolna megyében zárták ki a választásból a legnagyobb arányban a 20. életévet betöltött földműveléssel foglalkozó népességet. Az 1890-ben összeírt ön-
