Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

a gyáros-vállalkozó választójogosultaknak 1893-ban 41%-a, míg 1895-ben 56%-a szintén házbirtoka alapján kívánt választani. Ennél a foglalkozási csoportnál azonban más okok is közrejátszhattak, annál is inkább, mert 41—55%-uk továbbra is a jövedelem — azaz az üzleti tevékenységből származó vagyon - alapján választott. A gyárosok-vállalkozók csoportja aligha tekinthető egységesnek, hiszen pl. a nagyiparos éppúgy idetartozott, mint a még meg nem tollasodott vállalkozó. így az előző, ha a vagyon révén megszerzett városi fényűző háztulajdont vélte társadalmilag előkelőbbnek, akkor házbirtoka alapján választott, ha viszont nagyipari tevékenységét, és ebből szerzett jövedelmét, akkor jövedelme után lett választójogosult. Ugyanakkor azonban egy fiatal vállalkozás tulajdonosa - már csak „kiinduló helyzetéből" adódóan is - inkább részesítette a jövedelem utáni jogcímet előnyben, mégha kisebb házingatlannal rendelkezett is. Sőt az sem kizárható, hogy valaki ebben a foglalkozási csoportban azért „kényszerült" jövedelme és nem házbirtoka után választani, mert a ház, amelyben maga is élt, egy másik családtag nevén volt, s így a ház alapján való választói jogosultságot a család másik tagja gyakorolta. Hamerli János pécsi kesztyűgyáros vagy Hőf/er Jakab és János bőrgyárosok pl. jövedelmük után lettek választók, míg Littke József pezsgőgyáros vagy Hoffmann Lajos bútorgyáros háztulajdonuk alapján. Pécsett a Siklósi országút 50. házszáma alatt összeírt Engel család esete is igen jellemző. A 77 éves Engel Adolfot magánzóként írták össze, aki házbirtok jogcímén választott, míg a család fiatalabb tagjai a 34 illetve 42 éves Enge/ Gyula és József - földbirtokosokként feltüntetve - jövedelmük után nyertek szavazati jogot (azaz mindkettőjüknél a földjáradék volt a meghatározó, s nem a földbirtok). A háztulajdon alapján választó földbirtokosok csoportjával már foglalkoztunk. A háztulajdon után választójogosultak aránya az ügyvédek és az orvosok-gyógyszerészek között volt még jelentős (kb. 40%, illetve 38-50%). Mindkét foglalkozási csoportban a foglalkozás társadalmi hasznossága mellett a presztízsérdekek realizálódásának jegyei fedezhetők fel. 1893-ban 10-21%, míg 1895-ben 10-16% között mozgott foglalkozási csoportonként a házbirtok jogcíme alapján választó bírák és ügyészek, tanárok és tanítók, mérnökök, magán- és köztisztviselők, valamint katonák és rendőrök aránya. Csupán a papok aránya nem haladta meg a 3-6%-ot. összességében a pécsi városi választóknak kb. 30% (565 fő) szavazott a házbirtok jogcíme után, azaz tízszer többen, mint a megyei kerületekben, jóllehet a tényleges háztulajdonosok, magánzók és nyugdíjasok aránya 1893-ban 40,7%-ot, 1896-ban pedig 38%-ot tett ki közülük. Az önálló házbirtokos, magánzó és nyugdíjas foglalkozásúaknak azonban csak 12%-a rendelkezett választói jogosultsággal. A megyei kerületekben a jövedelem alapján választóknak 42-51%-a a kisiparosok, 37-42%-a a kereskedők közül került ki. A bérlők és köztisztviselők részesedése ebben a kategóriában 4% körül mozgott, míg a gyárosok-vállalkozók, a földbirtokosok, a földművesek, a háztulajdonosok, a bírák és ügyészek, az ügyvédek, a papok, a tanárok és tanítók, az orvosok és gyógyszerészek, a magántisztviselők és magánzók részesedése foglalkozási csoportonként nem érte el a 3%-ot. A megyei választóknak csupán 6,5-8%-a szavazott a jövedelem alapján. Az egyes foglalkozási csoportokon belül azonban itt is sajátos jegyek fedezhetők fel. A kereskedők 95-98%-a, a kisiparosok 90-91 %-a, a gyárosok-vállalkozók 93100%-a választott jövedelme után. Mindez azt jelenti, hogy az ipari és kereske-